Hány éves korig pucérkodhat a strandon egy gyerek?
Kell-e egy kislánynak bikinifelső?
Miért árulnak fürdőruhát/bikinit a kétéveseknek?
Friss anyukaként mostanság ezek a kérdések foglalkoztatnak, és úgy döntöttem, egy rövid bejegyzésben társadalmi vitára bocsátom a dilemmám.

Két kicsi lányom van, akik összesen 34 hónaposak, szóval még bőven a divatőrület és a gradrób-fétis előtt járunk. Reggelente legfeljebb a "Minnie vs. Frozen" kérdést kell eldönteni, és a szépség oltárán egyedül a fésülködéssel áldozunk. Ám a strandon, a játszótéren beszélgetve, és az örökölt ruhákat elnézve, azzal kellett szembesülnöm, hogy a bikini bizony kétévesen is lehet alap ruhadarab.

A családi fényképeimmel együtt úgy emlékszem, legalább 6 éves koromig egyszál bugyiban strandoltam, önfeledten, csokibarnára sülve. Persze mindez a szocializmus alkonyának mérsékelt nyomorában, a rendszerváltás előtt történt, ráadásul "csak" két bátyám van - mit is tudhattunk volna a divat magasságairól...?

A plázák kirakatai azóta sem igazán hoznak lázba (szégyellem is magam a BKV-n döcögve), de a lányaimból természetesen tünnnndérherrrcekisassszonyok lesznek, ezt eldöntöttem. Bikinit mégsincs szívem rájuk adni. Egész egyszerűen azért, mert minek?? Túl azon, hogy nincs is mire cicifixet venni, ott se barnul ahol takarja, annyival is kevesebb D-vitamint termel, az én macerám őt öltöztetni, és még sorolhatnám. De a legfőbb ok, hogy ő még kevésbé nő és inkább GYEREK: szabad szellem, aki  még (egy kis ideig) nem pörög civilizációs és morális marhaságokon: nem törölgeti, nem igazgatja magát, nem érdekli más mit gondol és zsigerből nem érti a felesleges mizériákat. Ami pedig engem illet: minek korlátozzam? Miért jó nekem, ha ő bikiniben vagy dresszben kergeti a halakat? Egy kisgyereknek szerintem épp elég csapás, hogy medencében pancsolva úszópelenkát kell hordania.
Persze ha fiam lenne, ott nem lennék ennyire szabados, de érzésem szerint a fürdőnadrágnak egészségügyi haszna is lehet (a baba cicifixnél ilyet ezidáig nem találtam).

S bár a magánvéleményem egyértelmű, a már említett játszótéri csevejek nyomán arra gondoltam, megkérdezlek Titeket is. Szóval ki, mikor, milyen fürdőrucit hordjon, és miért?

(lányaim a strandszezonra készülődve)

Erről a témáról mindenkinek van véleménye A tiédet is várjuk a cikk alatt!
Írd meg ami eszedbe jut!

„Te soha semmit nem tudsz normálisan csinálni?” „Képes lennél az életben legalább egyszer figyelni rám?” „Mint mindig, most is pontosan ugyanazt csinálod.” Ismerősek ezek a mondatok? Konfliktushelyzetben sokszor hallunk, vagy mondunk mi magunk is ehhez hasonló mondatokat, melyekkel a konfliktus megoldása helyett általában csak tovább erősítjük a felek között kialakult feszültséget és érzelmi távolságot. Mi történik valójában ezekben a helyzetekben? Mit veszünk figyelembe akkor, amikor konfliktushelyzetbe kerülünk? Milyen tudatos és tudattalan tényezők befolyásolják konfliktushelyzetben jellemző viselkedésünket, érzéseinket, vágyainkat, céljainkat? Ezen kérdések minél pontosabb megválaszolásához kiindulási alapként szolgálhat a konfliktuskezelési technikák megismerése, illetve saját magunk megfigyelése és működésünk megértése.

Mindennapi életünk során különböző konfliktushelyzetekkel találkozunk. A kialakult konfliktushelyzetek kezelése nagymértékben befolyásolja hangulatunkat, érzelmi állapotunkat, kapcsolatainkat, a rögzült, hosszú távon fennálló, nem megfelelően kezelt konfliktusok pedig mentális és fizikai egészségünkre is hatással vannak. A párkapcsolatokban jelentkező nehézségek, és azok kezelésének módja jelentős szerepet játszik abban, hogyan érzik magukat a személyek a párkapcsolatban, mennyire elégedettek és boldogok aktuális partnerükkel, mennyire elkötelezettek egymás iránt, milyen mélységű a kettejük között fennálló érzelmi kapcsolat és intimitás.

A konfliktuskezeléssel kapcsolatban ma már széleskörű szakirodalom áll rendelkezésünkre, számos kutatás célkitűzése volt a konfliktusok természetének minél pontosabb megismerése, és a különböző konfliktuskezelési technikák, stratégiák feltárása. A napvilágot látott elképzelések közül cikkemben a Thomas-Kilmann elméletet mutatom be, mely szemléletesen foglalja össze azokat a hétköznapi konfliktuskezelési stratégiákat, melyeket – tudatosan vagy kevésbé tudatosan – alkalmazunk.

E szerint ötféle útja van a hatékony konfliktuskezelésnek, melyek az együttműködés és önérvényesítés dimenziók mentén helyezkednek el.

Ábra: Thomas-Kilmann konfliktuskezelési modellje

A versengés a leginkább önérvényesítő stratégia, magas önérvényesítés és alacsony együttműködés jellemzi. Az egyén a saját szándékát veszi figyelembe, magas egyéni nyereségre törekszik, és befolyásolási stratégiákat vet be saját igazának bizonyítása érdekében. A versengő stratégia egyik legfontosabb jellemzője tehát, hogy a személy a saját érdekeit tartja szem előtt, míg a másik érdekeit, szempontjait egyáltalán nem vagy kevéssé veszi figyelembe. A versengő stratégiát alkalmazó személy a saját nyereségének a maximalizálására törekszik. Elsősorban az érdekli, hogy a helyzetben ő győzzön, semmiképp ne veszítsen. A versengés sokféle formában megnyilvánulhat. Versengő stratégiát használunk általában például akkor, amikor egy sportmérkőzésen arra törekszünk, hogy mi győzzünk.

A problémamegoldást magas önérvényesítés és magas együttműködés jellemzi. A cél többek között, hogy a közös nyereséget maximalizálja. Lényege egy olyan megoldás megtalálása, amely mindkét fél számára kielégítő. A hangsúly ebben az esetben a problémán van, annak elemzése és megoldása áll a középpontban. A problémamegoldó stratégia legfontosabb jellemzője tehát, hogy a személy aktívan keresi azt a megoldást, amely számára is és a másik fél számára is a maximális nyereség lehetőségével jár. A problémamegoldó stratégia jellemző viselkedése az együttműködés. Az egyén ebben az esetben úgy fogja fel a konfliktust, mint amely megoldható, és megoldásával új minőség jöhet létre. A felek ilyenkor kifejezik szükségleteiket, megfogalmazzák céljaikat. Az együttműködéshez mindkét fél aktív közreműködésére szükség van, hiszen közösen kell feltárniuk a közös megoldásokat, alternatívákat. Az együttműködés, aktív részvétel a felektől energia befektetést is kíván, egyeztetést, időt, szervezést. A problémamegoldásnak talán a legnagyobb előnye, hogy a felek között erősödhet a kapcsolat és kölcsönös megelégedéssel záródhat egy konfliktushelyzet.

A kompromisszumkeresés (konfliktuskezelő) alapja az a gondolat, hogy a megfelelő megoldás érdekében mindkét félnek engednie kell egy kicsit saját elképzeléséből. Önérvényesítés és együttműködés tehát egyaránt jellemzi ezt a konfliktuskezelési stratégiát. A felek az elfogadható közös nyereségre törekszenek.

Alkalmazkodás során az egyén lemond saját szándékáról azért, hogy a másik érdekei érvényesülhessenek. Alacsony önérvényesítés és magas együttműködés jellemzi tehát. Az alkalmazkodó stratégia legfontosabb jellemzője, hogy a személy passzív a saját érdekei érvényesítésében, hagyja, hogy a másik érdekei érvényesüljenek. Az alkalmazkodó stratégiát alkalmazó fél viselkedése a másik fél nyereségének a maximalizálását teszi lehetővé. Sok esetben jellemző, hogy a kapcsolat, amelyben alkalmazkodnak, fontos számukra, igyekeznek fenntartani. Előfordul, hogy ezek a személyek a konfliktusokat alapvetően kellemetlennek tartják, olyasminek, amely a kapcsolatokat rombolja.

A konfliktusok elkerülése kettős színezetű. Bizonyos esetekben hasznos lehet számunkra, de a konfliktusok, problémák folyamatos elkerülése negatív következményekkel is járhat.  Az elkerülő stratégiát alacsony önérvényesítés és alacsony együttműködés jellemzi. Nincs, vagy alacsony a nyereség a helyzetben. Az elkerülő stratégia legfontosabb jellemzője, hogy a személy teljesen passzív, a konfliktushelyzetben nem keres megoldást, mintegy „kilép”, visszahúzódik a helyzetből.  Az elkerülő stratégiát alkalmazó fél sok esetben a konfliktusokról azt gondolja, hogy jobb kimaradni belőle, azonban teljes mértékű passzivitásával másokat is gátol abban, hogy valamilyen elfogadható megoldás születhessen. Ennek a stratégiának az alkalmazásával a konfliktus nem szűnik meg, csupán eltolódik időben. A megoldatlan helyzettől a szereplők szenvednek, nagy feszültséget élnek át.

Az emberekre jellemző, hogy vannak domináns stratégiáik, és vannak olyanok, amelyeket csak ritkábban használnak.

Nagyon fontos, hogy a konfliktuskezelési stratégiák közül nincs jó vagy rossz választás, mindig a helyzetnek megfelelő stratégia alkalmazásáról beszélünk.

Ebben az értelmezésben tehát vannak a helyzetben megfelelő, hasznos, illetve nem megfelelő stratégiák. A stratégia megválasztása több tényezőtől is függ, például a helyzettől, a konfliktus tárgyától vagy a másik fél viselkedésétől.

Az az általános, gyakran ismétlődő mód és érzelemhalmaz, amellyel a konfliktusokra, feszültségekre reagálunk, meghatározó mindennapjaink, magánéleti és munkahelyi kapcsolataink szempontjából. A konfliktusok kezelése során az egyik kulcs, hogy a megfelelő szituációban a megfelelő konfliktuskezelési stratégiát alkalmazzuk.

Ha nem megfelelően kezeljük a konfliktusokat, mélyíthetik a problémát és a szakadékot két ember között.

A konfliktuskelezési stratégiák tanulmányozása előtt, vagy éppen mellett érdemes azonban átgondolni azt is, miről szól egy adott konfliktus, mik a valódi vágyaim, igényeim, szükségleteim és érzéseim az adott helyzetben. Valóban azt fejezem ki, amit itt és most érzek, vagy egy játszma szereplője vagyok? Hogyan reagálok általában konfliktushelyzetben? Milyen érzések keletkeznek bennem? Hogyan fejezem ki ezeket az érzéseket? Milyen nyereségeim és veszteségeim lehetnek az adott helyzetből? Kinek az érdekét tartom általában szem előtt?

A megfelelő konfliktuskezelési stratégiát meg lehet tanulni, lehet fejleszteni, többek között az aktuális érzések és vágyak felismerésének képességével, mely közelebb vihet ahhoz a konfliktuskezelési módhoz, amely a megoldás kulcsa.

A szerző Janovicz Andrea pszichológus, párkapcsolati tanácsadó

Jól azonosíthatók a sikeres házasság alapjai, melyek esélyt adnak arra, hogy boldog párkapcsolatban éljünk – mondta Bagdy Emőke pszichológus, a Károli Gáspár Tudományegyetem professor emeritusa, a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom által a Házasság hetében rendezett konferencián.

Az ember természetes törekvése, hogy házasságot kössön, családot alapítson. Hasznos azonban, ha ezelőtt a párok elgondolkoznak, megbeszélik, sőt esetleg le is írják, hogyan képzelik  a közös életet, mit várnak tőle, s egymástól. Ez természetesen feltételezi a kölcsönös bizalmat. A házassággal a felek elköteleződnek. Ez azt is jelzi, hogy felnőttek vagyunk, mivel csak a felnőttek tudnak felelősséget vállalni és elköteleződni. Sokan mondják, hogy nem kell a papír. Valóban, nem a papír kell, hanem a lépés, a döntés, mely a külvilág felé is jelzi, hogy elköteleződtünk, vállaljuk a párunkat, mely elsősorban a nőknek elemi szükséglet – állította az előadó.

Esélyek a jó házasságra

A házasság előtt álló párok ma már nagy valószínűséggel tudhatják, milyen esélyeik vannak a harmonikus együttélésre, mivel számos kutatás áll rendelkezésre erre vonatkozólag. John Gottman amerikai kutató, aki 30 évig követte a párokat, szinte receptet ad a fiataloknak, hogy milyen eséllyel lesz házasságuk első- vagy másodosztályú, illetve mely esetben tűnik esélytelennek, hogy sikerül.

Az elsőosztályú kapcsolat feltétele, hogy a párok legyenek érett személyiségek,

azaz tudjanak adni, elköteleződni és felelősséget vállalni. Legyenek szerelemesek egymásba. Ez a későbbi esetleges konfliktusok idején, mint alapélmény is fontos, melyhez vissza lehet nyúlni. Gottman fontos jellemzőnek tartja, hogy az ebbe a csoportba tartozó párok még nem éltek korábban senkivel. Lényegesek a hasonlóságok: a származási család, az értékrend, az etikai álláspont szempontjából. Nem mellékes, hogy a fiatalok szeretnek beszélni a közös jövőről, és kialakítják elképzelésüket erre vonatkozólag. A jó kilátásokkal házasulandókra jellemző, hogy szeretik a másik különleges, egyedi vonásait.

Rosszabb kilátások

A csak másodosztályú kapcsolatra esélyeseknél a szerelem rendszerint megvan, de rózsaszín szemüveggel szemlélik az életet. Úgy gondolják, hogy majd alakul valahogy, és a jövőre vonatkozó terveket fölöslegesnek tartják kialakítani. A kapcsolatban azonban itt is fellelhető a származási háttér hasonlósága és a közös értékrend. Úgy tűnik, ez a két tényező nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy elég teherbíró lesz-e a párok közötti szövetség. Azoknál, akiknél esélytelen a jó együttélés a szex vezeti a kapcsolatot, a rózsaszín köd uralkodó, nem képesek kritikamentesen beszélgetni, a nézetkülönbségek hamar összecsattannak, így a beszélgetések is egyre ritkulnak. Jellemző még ezeknél a pároknál, hogy többféle együttélési próbálkozás volt a mostani kapcsolat előtt.

Etetlek, szeretlek

Egyik fő konfliktusforrás a házasságban az, hogyan segítik a nők a férfiakat karrierjük megvalósításában, munkahelyi problémáik kezelésében, állította a professzor asszony, aki párterápiával is foglalkozik. Ha a férj hazajön a munkából, az ottani gondok miatt nehezen oldódik fel, nyílik meg.

Erre megoldás az ősi, női zsigerekben mélyen gyökerező etetlek, szeretlek módszer,

mely hatására a hazahozott stressz kiválóan oldódik. A női gyöngédség, szeretet sok konfliktust meg tud előzni, s a feleség gondoskodását a férj meghálálja. Ezzel ellentétes hatást, frusztrációt, sőt kardiológiai problémákat vált ki a követelőző női magatartás, mely során a feleség a férj szemére hányja, hogy miért nem tud jobb anyagi körülményeket biztosítani az ő, illetve a család számára. A jó házasság létrehozható, csak sokat kell bele adni – mondta konklúzióként Bagdy Emőke.

 A szerző Gyöngyösy Gábor

Nagy érdeklődést keltett a Családbarát Szülészet pályázat, melynek beadási határideje ez év október 15. volt. A Magyarországon működő 78 kórházi szülészeti osztályból 65 jelentkezett a díjra, mondta Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által október 18-án rendezett Mozgalom a családok megszületéséért című konferencián.

A nyertes kórházaknak összesen közel 8 milliárd forint áll rendelkezésre infrastruktúra és humán erőforrás fejlesztések révén családbarát környezet kialakítására. E témában nem ez az első kezdeményezés. Ez év tavaszán hirdették ki a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom Magyar Kórházszövetséggel közösen meghirdetett Családbarát Kórházi Osztály pályázatának 16 nyertesét. Közülük hatan számoltak be a konferencián jó gyakorlataikról és további terveikről.

Szemléletformálás

A mosonmagyaróvári Karolina kórház újszülött- és gyermekosztályán az újszülöttellátás eddigi gyakorlatának korszerűsítésére már 2017-ben különböző szakmai képzéseket tartottak a dolgozóknak. Ezt egészítette ki egy kommunikációs tréning, melyet egy professzionális változás-menedzsment cég szervezett az édesanyákkal történő új szemléletű kapcsolat elősegítésére.

A megvalósult fejlesztések közül kiemelendő a szülés utáni családegyesítő szobák létrehozása,

mivel még nem megoldott a császármetszéses beavatkozásokon az apukák jelenléte. Nagy sikere van annak, hogy a közösségi média használatával nyitottak a szülők felé, akik így naprakészen tudnak tájékozódni az osztály eseményeiről, visszajelzéseket küldhetnek az ellátásukkal kapcsolatban. A Bács-Kiskun Megyei Kórház gyermekosztályán terápiás kutyák látogatják meg a kis betegeket, akiknek bábelőadásokkal is segítik könnyebbé tenni a kórházban töltött időt. A „Gyógyító bocsokˮ program keretében az osztály ápolói és orvosai interaktív szerepjátékkal oldják a gyerekek feszültségét. A „Fuss, hogy lélegezz” új kezdeményezés, mely egy adománygyűjtő sport, illetve családi nap. Az összegyűjtött pénzből egy lélegeztető gépet tudtak idén vásárolni.         

Egész nap együtt a babával

A salgótarjáni Szent Lázár kórház szülészeti osztályán olyan kórtermeket hoztak létre, ahol a kismamák, ha kívánják, a teljes napot újszülött babájukkal tölthetik. Az osztályon sikerült megvalósítani, hogy az apák a császármetszéses szüléseknél is jelen legyenek, és a tapasztalatok szerint nagy többségük él is ezzel a lehetőséggel. A Szent János Kórház gyermekosztálya többek között azzal érdemelte ki a díjat, hogy az inkubátorokat és az újszülött babaágyakat bekamerázták, így a hozzátartozók napi 24 órában követhetik a babák fejlődését. Az orosházi kórház szülészeti osztályán létrehoztak egy vajúdó szobát. A berettyóújfalui kórház szülészeti osztálya is 24 órás együttlétet biztosít a babák és anyukák számára, mint Salgótarjánban. Kis kórház lévén még csak két családbarát szobájuk van a gyermekágyas részlegen, de készülnek bővíteni ezt.

A munkahely is legyen családbarát

A családbarát szemléletnek azonban nem csak az ellátottakra kell kiterjednie, legalább ennyire fontos a kórházi kollektíva jó közérzete. Sőt, most már az is fontos szempont, hogy elegendő szakképzett munkaerő álljon rendelkezésre a feladatok ellátásához. Különösen Budapesten szorító a munkaerőhiány. A Szent János Kórházban ezért kisfilmet készítettek, mely bemutatja a gyermekosztályt, az ott dolgozókat, a munkavállalás előnyeit. Tervezik, hogy a kópiákat eljuttatják a szakképző intézetekbe. A kórház gyakran vállalja, hogy kipróbál új gyógyszereket, és az ezért kapott összeg egy részét a dolgozók javadalmazására fordítják. A szakképzett munkaerő hiánya azonban már vidéken sem ismeretlen. A berettyóújfalui kórház ezzel kapcsolatban felhívta figyelmet, hogy szívesen vesznek fel részmunkaidőben dolgozókat, s erre országos viszonylatban sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fordítani. Sokkal több azonban a közös gond, mint például a dolgozók gyermekeinek szünidei elhelyezése. Ennek megoldására a legtöbb intézménynél gyermektáborokat, napközit szerveznek.

Hosszú vagy több műszak esetén nagy feladat a munkabeosztást úgy megszervezni, hogy a családosok érdekeit is figyelembe vegyék.

A megszólalók szerint azonban kellő rugalmassággal és odafigyeléssel ezt is meg tudják oldani. Bevett gyakorlat, hogy időközönként csapatépítő kirándulásokat tartanak. Orosházán egészségfejlesztési iroda szervez programokat, Berettyóújfalun sportszobát alakítottak ki a munkatársak egészségének megőrzésére.

Kitűnő visszhang

A kórházi osztályok dolgozói nagy örömmel és büszkeséggel fogadták a díj elnyerését – számoltak be a résztvevők. Többen hangot adtak annak, hogy remélik, az újabb pályázatokon más osztályaik is tudnak díjat szerezni, és így esélyük lesz az jövőre kiírandó Családbarát Kórház cím elnyerésére. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a díj nemcsak a kórházak dolgozóinak jelent elismerést, hanem a lakosság körében is kedvező visszhangra talált, és jó hírnevét keltette városuknak. 

A szerző Gyöngyösy Gábor

Nóri sokat fejlődött előző cikkem óta, a legfrissebb hír, hogy már feláll és imádja lapozgatni a könyveket, egymásba rakós játékokat könnyedén szétszed, keveset sír, bőven táplálkozik, sokat játszik szüleivel a parkban és baba-mama körökbe jár az anyukájával. Mindezekről és még egyebekről is olvashattok itt és most, ugyanis ezúttal is Dórát kérdeztük, milyen most az életük.

Visszamentél dolgozni a nyár végén. Milyen támogatást kaptatok a gyermekvárás előtt és Nóri születése után az államtól/munkahelyedtől?

Dóra: A gyermekvállalást 18 heti minimálbér nyújtásával támogatja az állam, amit a várandósság utolsó időszakától már igénybe lehet venni. Ehhez jöhet még munkahelyi támogatás is, ami az én esetemben 6 hetes teljes bért jelentett. Az apukák kapnak 2 hét szabadságot, ezt általában a gyermek születése után veszik ki, hogy együtt lehessen a család. Mi a férjemmel egyébként úgy terveztük, hogy korábban visszamegyek dolgozni. Ez így is történt, szerencsére nem jött közbe semmi, így Nóri 8 hónapos korától bölcsődés.

Milyen lehetőségeid voltak a visszatéréshez a munkahelyen?

Dóra: Általában egy évig „tartják” a kisgyermekes édesanya munkahelyét, munkakörét a cégek. Én már a várandósságom idején jeleztem a főnökömnek, hogy ennél hamarabb visszatérek a céghez, és Nóri születését követően elég hamar otthonról is végeztem munkát. Amúgy az teljesen természetes Ausztráliában, hogy az anyukák részmunkaidőben (is) dolgozhatnak, mi is úgy terveztük, hogy a bölcsi kezdetén heti 2 napot dolgozom, majd miután ez bevált, már heti 3 napot vállalok. Tehát kölcsönösen számítottunk, számíthattunk egymásra, a cég és én. Teljesen megszokott, hogy az anyukák 2-3-4 napot dolgoznak egy héten, kinek milyen megoldás a legpraktikusabb.

A részmunkaidő itt jellemzően inkább ötnél kevesebb teljes munkanap egy héten, nem pedig nyolcnál kevesebb óra naponta.

Az apukák teljes munkaidőben dolgoznak általában, most folyik egy közvita arról, hogy hogyan lehetne elterjedtté tenni, hogy ők is minél több időt tölthessenek a gyermekükkel. Ha ez a lehetőség megadatik, akkor Nóri apukája heti plusz fél napot tud majd a kislányunkkal lenni.

Milyenek a bölcsődék Ausztráliában?        

Dóra: Állami és magánbölcsődék fogadják a gyermekeket, ezek színvonala hasonló. A bölcsődében napidíj van, ami elég magas ugyan, de egy részét a család bevételének függvényében az állam állja. Már a várandósság 7-8. hónapjában feltérképeztük a környékbeli bölcsiket, és amelyik tetszett, ott várólistára írattuk a még meg sem született babánkat, hogy ne maradjunk le a lehetséges helyekről. Maga a konkrét beíratás is Nóri születése után pár hónappal, egyeztetéseket követően megtörtént. Ami viszont szuper volt, az a laza és hatékony beszoktatás. Mindössze háromszor másfél óra. Ezt lehet bővíteni, ha szükséges, nekünk nem kellett.

A bölcsődének remek szolgáltatásai vannak a szülők számára. Az egyik, hogy minden nap készül egy rövidke, pár soros „kimutatás” arról, hogy melyik napszakban éppen mi történt a gyermekkel; pl. mikor aludt, mikor és mit evett stb.Ez nagyon praktikus a szülőknek, az otthoni folytatáshoz is nagy segítség, és tulajdonképpen megnyugvás is a nap ilyen formában való követése.

A másik szuper gyakorlat az, hogy a dadusok időnként napközben egy applikáció alkalmazásával fotót küldenek a gyermekről a szülőnek, amint éppen valamit csinál. Ez nagy örömöt és megnyugvást jelent pl. a munkanap közepén.

Egyik kedvenc időtöltésetek a férjeddel, Ivánnal a sziklamászás/falmászás. Jut mostanában erre időtök, lehetőségetek?

Dóra: Erre mostanában nincs lehetőségünk, de tudjuk, hogy visszavárnak minket a hegyek. Amint Nóri nagyobb lesz, megyünk együtt. Mostanában játszótérre megyünk, sétákat teszünk, kirándulunk, a parkokban például a képen látható módon, színes kendőkkel bűvölöm el Nórit, és voltunk már többször múzeumban is. A múzeumokban szuper gyermekjátszótér áll rendelkezésre, fényjátékok, tükrök stb. szórakoztatják a kicsiket. Nagyon jó ötlet, hogy a 2017-ben születetett gyermekek fél évre szóló ingyenes múzeumbelépőt kaptak, így lesz alkalmunk bőven felfedezni mindent.

Védőnői játszócsoport és könyvtáros program, mit jelentenek ezek? 

Dóra: A védőnő folyamatosan figyeli a babák fejlődését születésüktől kezdve, és később lehetőséget biztosít arra is, hogy a hozzá tartozó anyukák-babák kötetlen formában tovább is tartsák egymással a kapcsolatot. Ehhez helyiséget és játékokat is biztosít. Ez kb. 10 családot érint a mi esetünkben. Van egy facebook csoportunk is, és hétfőnként 4-5 baba-mama páros általában részt is vesz ezeken a programokon. Itt meg lehet beszélni egymással bármit, ami történt, vagy tapasztalatot cserélni stb. A könyvtáros programon éneklés, mesélés van korosztályok szerint, ezt is nagyon szeretjük. Ezek mind jó alkalmak a babáknak, és nekünk felnőtteknek is az ismerkedéshez, barátkozáshoz.

Idővel visszatérek még Nórihoz és szüleihez. Életük izgalmas szakaszában vannak, és mindez oly távol itthonról.

,A szerző Kovácsy-Burkon Katalin HR szakértő, tréner

Találkoztam egy kiegyensúlyozott, jó kedélyű fiatal házaspárral, és újszülött kislányukkal, akik egy hónapra jöttek haza látogatóba Ausztráliából Magyarországra. Lenyűgözött az a tapintható kedvesség, türelem és természetes hozzáállás a szülővé váláshoz, illetve magához a gyermekhez, amit találkozásaink során tapasztaltam.

Nem volt kérdés, hogy következő cikkemben e család életébe bepillantva láthatjuk, hogy miben, mitől más Ausztráliában kisgyermeket várni és kisgyermekessé válni, hiszen érdemes a jó módszereket, gyakorlatokat hirdetni, átvenni és alkalmazni itthon is.  

Dóra és Iván gyermeke Nóri egy bájos, 8 és fél hónapos kislány, aki kettős állampolgár, és két hete kezdte Ausztráliában a bölcsödét, ahol angolul foglalkoznak vele, míg szüleitől a magyar nyelvet hallja, tanulja.

Tervezett gyermekként született Nóri?

Dóra: Igen, közel húsz éve ismerjük egymást a férjemmel, már öt éve élünk Ausztráliában, mindketten a szakmánkban dolgozunk és jól boldogulunk. A 33 évünk is épp ideálisnak látszott a gyermekvállaláshoz, s közel egy év várakozás után megfogant a kislányunk.

Milyen állami (ingyenes) egészségügyi ellátásban részesül általában egy gyermeket váró anya/család Ausztráliában?       

Dóra: Nagyon természetesen kezeli mindenki a gyermekvárást. A háziorvosnál jelentkeztem először, aki a terhesség megállapítását követően elirányított a körzeti kórház megfelelő osztályára, ott egy csoport védőnő szárnyai alá vett, s körülbelül havonta egy alkalommal vérnyomásmérés és rövid beszélgetés után elbocsátott. Nincs rendszeres szülész/nőgyógyász orvosi vizsgálat, csak ha valami probléma merül fel. Ezen kívül van két ultrahangvizsgálat, terhességi cukorbetegség-vizsgálat és egy vagy két vérvétel. A szülést a szülésznő vezette le, orvos csak akkor jelenik meg, ha a szülésznő ezt szükségesnek látja. Egyébként kizárólag nagyon indokolt esetben, sűrű engedély- és bocsánatkérések közepette nyúlnak a kismamához tapintásos vizsgálat céljából, erre nálam mindössze egyszer volt szükség, a szülés közben, de előtte egyszer sem. Mindenki, aki velem foglalkozott várandósságom alatt kedves, türelmes és segítőkész volt.     

Amit pozitívumként külön kiemelnék e rendszerből, az a kismamákat gyakran érintő depresszió feltárására irányuló figyelem.

A gyermekvárás ideje alatt több alkalommal is tesztek kitöltésével próbálják felderíteni a kismamák lelkiállapotát, és ha figyelmeztető jeleket tapasztalnak valakinél, ott azonnal megkezdődik a szakszerű segítségnyújtás.

Mi a trend a gyermek gondozásával, szoptatásával kapcsolatban?

Dóra: A szoptatás a legtermészetesebb táplálási módja a kicsiknek, ezért minden kismamának felhívják a figyelmét arra, hogy legalább a gyermek egyéves koráig táplálja őt anyatejjel. Nóri is szopik, és a bölcsiben is folytatjuk az anyatejes etetést; most nagyjából az étkezések felében kap szilárd ételt, a felében anyatejet. Ez utóbbit a bölcsibe is be lehet vinni, és akkor adják oda, amikor amúgy a gyerek szopna. A szülést követően a kórházban a nővérek mindenkinek segítenek szoptatni, és ha egy anyukának és a babának problémája van, akkor a szülést követően a szoptatási szakember támogatására számíthat. 

Nóri születésénél jelen volt az apukája, aki azóta is szinte mindent el tud végezni Nóri körül, ami feladat csak adódik, és ezt örömmel teszi, ez a természetes számára.

Jól működik a védőnői hálózat, odafigyelnek a gyerekek fejlődésére. A fiatal anyák, így én is bátran mozgunk a kicsikkel, mert mindenhol (egyetem, könyvtár, étterem, kirándulóhely, sportklub stb.) tiszta, jól felszerelt pelenkázó/etető helyiségek állnak rendelkezésre, és a nyilvános szoptatás elfogadása is nagyban segít minket abban, hogy rövid időn belül vissza tudjunk térni a korábbihoz hasonló életvitelünkhöz és ez ne menjen a gyermekünk fejlődésének, ellátásának rovására. Nagyon elterjedt, én is és Nóri apukája is rendszeresen használjuk a babahordozó kendőt, amely olyan meghitt és közeli kapcsolatot biztosít a babával akár napi több órán keresztül is, ami a kötődés egy egészen kifinomult formáját biztosítja mindkét félnek. Emellett nagyon kényelmes, biztonságos és nagy mozgásteret biztosít.

Fontosnak tartom, hogy megtaláljuk a családunkban azt az egyensúlyt, amely mindhármunknak egy jó hangulatú családi életet eredményez, és amely e mellett nem hagyja figyelmen kívül az egyéni érdeklődéseket, célokat sem.    

A cikk folytatásában arról is beszélgetek Dórával, hogy milyen támogatásban részesül egy kismama és a család Ausztráliában, milyen lehetőségei vannak az anyának az újbóli munkába állásra, milyen a bölcsődei rendszer és milyen babafejlesztő programokon vesz részt Dóra és Nóri ezekben a hónapokban. Vagyis, hogyan telnek a mindennapok.

A szerző Kovácsy-Burkon Katalin HR szakértő, tréner

„Királylány farmerban” címmel elindult a a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vlogja. Máté Lilly volggert a Mozgalomhoz fűződő viszonyáról, a videós terveiről és a gyermekvállalásról is kérdeztük. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalommal?

Az egyetemen keresztül ismerkedtem meg a Mozgalommal. Egy kurzus keretein belül lehetőségem volt harminc órát önkéntességgel tölteni. Tizenhárom szervezet közül esett a választásom a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomra, mert a szerettem volna, ha az önkéntességemnek köze van ahhoz, amit tanulok. Mivel a szakpárom egyike a család- és gyermekvédő tanárság, így ez itt megvalósulhatott.

Miért döntöttél úgy, hogy vlogot indítasz?

Mindig vágytam arra, hogy megosszam másokkal a gondolataimat, érzéseimet, tapasztalásaimat a világról. Annyi változott, hogy eddig inkább írásban adtam ki magamból a szomorúságomat és a boldogságomat. De ahogy a világ változik, úgy rájöttem, hogy változnom kell nekem is. Az írástól nem fordultam el végleg, csak szeretném egy kicsit fejleszteni, megújítani magam.

De ennél fontosabb célomnak tartom, hogy a saját történetem megosztásával erőt adjak másoknak!

Mesélj magadról! Mit érdemes tudni Rólad?

2016 decemberében született kisfiam, egyetem alatt. A tanulmányaimmal – ha minden jól alakul – jövőre végzek, mint Német, illetve család- és gyermekvédő tanár. Eközben egy cégnél is gyakornokoskodom. Nem is tudom, mi többet mesélhetnék- igazából egy teljesen átlagos életet élek, ha van egy kis énidőm, szeretek filmeket nézni, beülni valahová meginni egy jó meggysört, megismerni új embereket, helyeket...

Milyen videókat készítesz a jövőben?

Sok tervem van, de ami egész biztos, hogy lesznek babás videók, elmondom a saját történetemet. Beszélek az önbizalomról, a kiteljesedésről, a nőiségről, az anyaságról…, meg leginkább arról amire a nézők kíváncsiak lesznek.

Manapság a veled egykorú lányok többsége még távol áll a gyermekvállalástól. Te miért döntöttél úgy, hogy fiatalon vállalsz gyermeket?

Az a tapasztalatom, hogy sokan vannak, akik vágynak babára, de mégis máshogy alakul az életük. Úgy érzik, nem fér bele az idejükbe, túlhajszoltak, megélhetési gondokkal küzdenek, sok tényező állhat emögött. Egy külön videót is tervezek készíreni arról, milyen előnyei és hátrányai vannak, ha fiatalon vàllalunk gyermeket. De annyit már most elárulok, hogy

nem bántam meg a döntésemet, mert egy kisbaba hihetetlen nagy ajándék és csoda:)

Mit adott neked az anyaság?

Türelmet mindenképp, és ami a legfontosabb, önzetlenséget. Szülőként rá vagy utalva, hogy beoszd az idődet. Ezek kis dolgoknak tűnnek, de az életről való hozzállásomon sokat változtattak. Segítettek, hogy azzal foglalkozzam, ami igazán fontos. Egy pár évvel ezelőtt még fogalmam sem volt arról, milyen komoly logisztikát igényel, hogy egy család jól működjön és ne csak a gyerek(ek), de mindenki jól érezze magát benne. Sokszor fáradságos feladat az anyaság, de nincs ahhoz fogható érzés, amikor látod a kisbabádat nevetni, járni, felcseperedni.

Máté Lillyvel Janovicz Andrea pszichológus beszélgetett.

„Ez testvérfellépő. Nézd, Zsombi! Ez testvérfellépő!” – magyarázta négyéves lányom nagy lendülettel az óvodai vegyes csoportban a hatéves nagyfiúnak.

Nekem jóleső volt ezt a hangsúlyt így hallanom, azt gondolván, hogy lám, dicsekszik a testvérével, pedig természetesen másféle büszkeség feszíti az óvodást, mint a szülőt. Előbbi  érezhetően azt remélte ettől a változástól, hogy ő is „fokozatot lép” az óvodai csoportban, és már nem lehet majd őt olyan könnyen félretolni a „te kicsi vagy” kezdetű mondókákkal. Könnyekig hatódtam akkor is, amikor a kórházból a mózeskosárral kilépvén az unokatestvérek serege zsongta körbe igazi kíváncsisággal a háromnapos újszülöttemet, mire óvodás lányom szinte rávetett magát a mózesre: „ő az én testvérem, ő az én testvérem!” Biztosan volt benne aggodalom az új helyzet miatt, anya is eltűnt ugyebár napokra, de az esemény mégis csak az összetartozás érzését hozta elő belőle. Mint ahogy ez az eszköz is, amelynek megnevezését annyira fontos volt hangsúlyoznia az óvodában.

A testvérfellépőnek emellett kétségtelen fizikai előnyei is voltak számára, hiszen ezen őt is gurítottam, nem kellett a babakocsi mellett baktatnia. A gyerekek fáradhatatlanok, ha játékról van szó, de a kutyagolás monotóniáját többnyire nehezen viselik, az én lányom is élvezte hát az utaztatást. Úgy vettem észre azonban, hogy a testvérfellépő használatában legalább ennyire fontos neki a kényeztetés érzése, hogy nem csak a „betolakodó” élvezi az anyai gondoskodást.

Én pedig a végtelen szabadságot éltem át benne, hogy egyszerre tolhatom mindkettőjüket.

A gyerekek jó helyen, kicsi a mózesben, az ugrabugráló nagyobb teljesen kontrolláltan a kezeim között áll, lehet vele közben beszélgetni, megpuszilni a fejecskéjét, és végre egy felnőtt tempójában haladunk! Többnyire természetesen a játszótér felé, ahol már mindenkinek „szabad a pálya”. 

Később, amikor a kishugnak is nyiladozott az értelme, a testvérfellépő tovább segítette a gyerekek közötti kommunikációt: a két gyerek egymással szemben volt, a kicsi különösen örült a nagynak, a nagyobb pedig büszke lehetett arra, hogy őrá felnéz valaki. Nekünk nagyon nagy szolgálatot tett a testvérfellépő.

A kicsi – harmadik gyerek lévén – már nagyon kiérlelt babakocsiban cseperedett. Valóságos luxus limuzin volt, amelyet használtan szereztem be, és saját kézzel, új ropogós textíliákkal felújítottam. Gyönyörű érzés volt a nyolcadik hónapban a teraszon ülve a kupola bélését öltögetni, miközben kisbabám odabentről szólt hozzám. És a mózeskosár – a piros inges macikkal és kék-fehér pöttyös labdákkal – abszolút egyedi lett, pont ilyen senkinek sem volt.

A kelengye varrogatása a mai textilipari kínálat mellett lassan úri huncutságnak tűnik, pedig nem! Nekem az anyaságra való készülődés fontos része volt. Igaz, én mindig szerettem varrni, más talán másban találja ezt meg, szobafestésben vagy a kiságy díszítésében, miközben a saját lelkét is öltözteti. Én boldogan varrtam. Első gyermekemmel vagy ötven méter pamutkartont szegtem be, lepedőknek, huzatoknak, függönynek, de a babakocsikhoz akkor még nem is gondoltam nyúlni.

Fogalmam sem volt, mi az igazi különbség kocsi és kocsi között. A harmadiknál már láttam.

Például két mózeskosár méreteiben akkora különbség is lehet, hogy míg az egyiket három hónapos korában kinövi egy átlagos csecsemő, a másik a jóétvágyú egyévesnek is kényelmes! A kényelem pedig nem kizárólag a tágasságot jelenti, ugyanis a méretein túl egyéb paraméterei is vannak egy mózeskosárnak, mint az emelhető háttámla, a szellőző rendszer, a hintázó bölcsőfunkció, amelyet az ébredező gyerek maga hoz ringásba, és a belső biztonsági öv, amely lehetővé teszi nagyobb izgő-mozgó baba altatását, utaztatását. Korábbi tapasztalataimmal már nagy gonddal választottuk ki legkisebbem számára azt a használt mózeskosaras babakocsit, amelyenek felújításába érdemes volt munkát fektetni, mert a fenti tulajdonságokkal mind rendelkezett.

Így nézett ki benne a majdnem 4 kilós újszülöttem:

És így ült benne nyolc hónaposan, majdnem tízkilósan:

és még pufikabátban is belefért:

Hát így jártunk az óvodába, gyalog és testvérfellépővel, majdnem egy éven át.

Júniusi gyerek lévén a kicsi már bőven elmúlt fél éves, amikor februárban már mindenkiben mocorgott a tavasz, én is elővettem hát a sportülést. Bizony még egy harmadikkal is olyan büszke az ember, hogy már mennyit fejlődött csemetéje, és a sportkocsi egy új korszak kezdetét jelzi. Csalóka volt azonban még az időjárás, pár nap múlva eltűnt a napocska, s a hóviharos márciusban ismét a még mindig jól működő mózeskosárral indultunk útnak, mert abba sosem fújt be a szél.

Végül tíz hónapos koráig használtuk, mire igazán és minden téren kitavaszodott: 

legkisebbünk is  „fokozatot lépett” a mózeskosárból a sportülésbe! Az élet kérlelhetetlenül halad, de olyan jó ezt látni!

Legközelebb elmesélem első saját babakocsi beszerzési kálváriámat, és miként tértünk vissza évekkel később a generációk óta jól beválthoz: a ringató vázas mózeskosarashoz.

A szerző Olexó Zsuzsa

A Három Királyfi, Három Királylány mozgalom munkájából hatalmas részt vállalnak az önkénetesek. Most őket, vagyis néhányukat kérdezzük arról, mit tapasztaltak nálunk.

Miért döntöttél úgy, hogy önkéntes szeretnél lenni? Mit jelent számodra az önkéntesség? 

András Kinga: Jelenleg háztartásbeli vagyok, tehát sok időt töltök itthon, a családom körében. Olykor vágyom rá, hogy kimozduljak és más emberekkel is találkozzak, dolgozhassak valamilyen jó ügy érdekében. Ezért kerestem önkéntes munkalehetőséget. Számomra az önkéntesség olyan másokat segítő munka, amelyet anyagi viszonzás nélkül teszek. Fő motivációm, hogy egy jó ügyért ténykedjek, jó emberekkel, jó hangulatban. A köszönő szavak, melyeket viszonzásul kapok, mindig nagyon jól esnek.

Kléri Judit: Mivel nincsenek gyermekeim, több szabadidő lévén szerettem volna valami hasznosat csinálni. Az önkéntesség számomra jó érzés, örülök, hogy segíthetek.

Salánki Enikő: Voltam más szervezésben programokon segìtő, és sokat adott számomra, de úgy éreztem, most valami másban szeretnék már segìteni.

Honnan hallottál a mozgalomról, miért pont minket választottál?

András Kinga: A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomról először interneten olvastam. Akkor valami nagyon megfogott, ezért tovább böngésztem, kutakodtam a Mozgalom tevékenykedéseivel kapcsolatosan. Egy alkalommal el is mentem a Három Királyfi egy konferenciájára résztvevőként, akkor éreztem, hogy azok az értékek, melyekért a Mozgalom küzd, az az életfilozófia, amely szerint a Mozgalom dolgozik nagyon hasonlít az én életszemléletemhez, értékrendemhez. Akkor született meg bennem az a döntés, hogy én itt szeretnék önkéntes munkát vállalni, ha befogadnak...és befogadtak:).

Kléri Judit: Interneten találkoztam a mozgalommal.  Tetszett a mozgalom célkitűzése.

Salánki Enikő: Ismerősők által láttam meg a mozgalom egyik programját Facebookon.  Először a mozgalom sokszìnű programjain vettem részt, mint a SOTE-s előadások, szemináriumok, párkeresős programok, filmklubok. Végül adódott egy lehetőség, hogy a filmklub vezetését átvehessem. A mozgalmat már addig is nagyon szerettem, és nemesnek tartom a küldetését, hogy a kìvánt gyerekek megszülethessenek, és a családtámogatását.

Büszke vagyok rá, hogy a mozgalom tagja lehetek. 

Milyen élményekben volt részed a nálunk töltött idő alatt? 

András Kinga: Nagyon jó emberekkel találkoztam. Tiszta lelkűekkel, akik figyelnek egymásra és képesek az önzetlenségre is. Legalábbis eddig ezt tapasztaltam, remélem a későbbiekben is így fogom érezni :). Egyfajta profizmust tapasztalok az önkéntesség szervezésében, nincs összevisszaság, rendszertelenség. A segítői munkák után mindig van visszajelzés, köszönet, ami jól esik. Ennyi szinte elég is, hogy a jót tenni akarásunk ne lankadjon:). 

Kléri Judit: Mindenki nagyon kedves és figyelmes, jó előadások vannak. Tavaly decemberben pedig eljuthattam az Angyalváró ünnepségre, Parajdra is.

Salánki Enikő: Sok érdekes emberrel tudtam megismerkedni, akik akár önkéntesek, akár előadók, akár vezetők vagy az adott programon résztvevők voltak. Mindig tuudtam újat tanulni, ami által több lettem.

Te hogyan látod, miben tudna még a mozgalom fejlődni az önkéntesek által?

András Kinga: Az önkéntes találkozókat jó lehetőségnek tartom. Ott elmondjuk, mi önkéntesekként hogyan láttunk egy-egy programot. Önkéntesekként sokszor elvegyülünk a résztvevők között és akarva-akaratlanul meghalljuk a vendégek véleményét az adott programról: mi volt az, ami nagyon jó volt, és mi volt az, ami kevésbé sikeredett.

Salánki Enikő: Hála Istennek olyan vezetők kezében van az irányítás, hogy folyamatosan fejlődik a Mozgalom mind a programok tekintetében, mind abban, hogy nemcsak Budapesten, hanem több helyen képviselteti magát. A közeljövőben pedig tervezik, hogy a határon túli magyarok területeire is eljuttassák.

Határ a csillagos ég. :)

Egy párkapcsolat, minden szempontból, de érzelmileg különösen komplex jelenség.  Két különböző személy hozza azt létre, és mindketten hozzák magukkal a szabályrendszerüket, szokásaikat, melyeket mindketten igyekeznek beleépíteni a közös életbe. Ezért aztán elengedhetetlen, hogy a két fél olykor ne keveredjen konfliktusba. Most ezek megoldásában szeretnék egy kis segítséget adni. Írásom Dr. Bagdy Emőke gondolatait  veszi alapul, akinek pozitív pszichológiáját gyorsan magamévá tudtam tenni.

Amikor megismerünk valakit, s kialakul az a bizonyos rózsaszín köd, sokszor hajlamosak vagyunk nem törődni semmi mással, csak azzal, hogy  velünk van, akit szeretünk, ezért elhisszük, hogy megválthatjuk a világot, sőt már most a tökéletes boldogság birodalmába léptünk. Ilyenkor egy-két méterrel a Föld felett járunk, s párunkban csak a jót látjuk, hiába hívja fel környezetünk esetleg a napos oldalon kívülre is a figyelmet.

Ahogy telik az idő, a rózsaszín köd egyre halványul, kezdjük észrevenni párunk hibáit. Ilyenkor egyre több súrlódás keletkezik kettőnk közt, s egyre többször fogalmazódik meg bennünk a kérdés: „Mit szeretek benne, miért vagyok vele?” Ilyenkor hajlamosak vagyunk a kis hibákat is felnagyítani. Nagyon jellemző példa, hogy ha párunk nem vitte le a szemetet, vagy legalább is nem akkor, amikor mi elképzeltük, általában ilyen mondatok hangzanak el. :

„Már megint nem vitted le a szemetet! Hogy lehet így rád számítani?” „Mit akarunk egyáltalán mi egymástól?”  „Mit keresel mellettem?” A másik tipikus helyzet, ha az egyik fél nagyon rendszerető, a másik kevésbé. Mindennapos vitaforrássá válhat a rózsaszín köd halványulásával ez a kérdés. Hajlamosak vagyunk ez esetben is egymás fejéhez rendkívül bántó mondatokat vágni. De mi az ilyen helyzetekben a megoldás?

Az első, és legfontosabb dolog, hogy hiába az a bizonyos köd, érdemes megbeszélni mindent. Ezt a szó legnemesebb értelmében tanácsolom: az otthonról hozott szokásoktól a közös jövőn át mindent. Ajánlott például bevallani a másik félnek, ha nem vagyunk olyan rendszeretők, mint ő, s meg lehet kérni, támogasson bennünket a változásban.  Fontos, hogy a „változz meg” mondat soha ne hangozzék el, mert akkor párunk csak azért sem fog hajlandóságot mutatni a változásra.

A szeretetet ne elvárjuk, hanem mi is adjuk meg!

Máris máshogy fog alakulni a kapcsolatunk a párunkkal, ha a mindennapi feszültséget legyőzve arra gondolunk, hogy ő az, aki minden nap hazavár, aki szeret. Nem hibátlan – de hát senki sem az –, ellenben számíthatunk rá. Vannak a szemét levitelénél és a ruhák gyönyörű, makulátlan elrendezésénél sokkal, de sokkal fontosabb dolgok, mint például az elfogadás, a támasznyújtás, az, ha párunk velünk van örömünkben, bánatunkban.

Mindenkinek azt tanácsolom, mielőtt felkapná a vizet bármilyen hétköznapi dolgon, gondolja át, kit is szeret párjában, vegye számításba a sok szép együtt töltött percet, s próbáljon támogató jelleggel fordulni hozzá. Ez a mai világban nehéz, mert sok feszültségforrással vagyunk körülvéve, de ha tudatosítjuk magukban, gyorsabban megy majd, mint gondolnánk.

A szerző Krizbai Teca