Egy párkapcsolat, minden szempontból, de érzelmileg különösen komplex jelenség. Két különböző személy hozza azt létre, és mindketten hozzák magukkal a szabályrendszerüket, szokásaikat, melyeket mindketten igyekeznek beleépíteni a közös életbe. Ezért aztán elengedhetetlen, hogy a két fél olykor ne keveredjen konfliktusba. Most ezek megoldásában szeretnék egy kis segítséget adni. Írásom Dr. Bagdy Emőke gondolatait veszi alapul, akinek pozitív pszichológiáját gyorsan magamévá tudtam tenni.
Amikor megismerünk valakit, s kialakul az a bizonyos rózsaszín köd, sokszor hajlamosak vagyunk nem törődni semmi mással, csak azzal, hogy velünk van, akit szeretünk, ezért elhisszük, hogy megválthatjuk a világot, sőt már most a tökéletes boldogság birodalmába léptünk. Ilyenkor egy-két méterrel a Föld felett járunk, s párunkban csak a jót látjuk, hiába hívja fel környezetünk esetleg a napos oldalon kívülre is a figyelmet.
Ahogy telik az idő, a rózsaszín köd egyre halványul, kezdjük észrevenni párunk hibáit. Ilyenkor egyre több súrlódás keletkezik kettőnk közt, s egyre többször fogalmazódik meg bennünk a kérdés: „Mit szeretek benne, miért vagyok vele?” Ilyenkor hajlamosak vagyunk a kis hibákat is felnagyítani. Nagyon jellemző példa, hogy ha párunk nem vitte le a szemetet, vagy legalább is nem akkor, amikor mi elképzeltük, általában ilyen mondatok hangzanak el. :
„Már megint nem vitted le a szemetet! Hogy lehet így rád számítani?” „Mit akarunk egyáltalán mi egymástól?” „Mit keresel mellettem?” A másik tipikus helyzet, ha az egyik fél nagyon rendszerető, a másik kevésbé. Mindennapos vitaforrássá válhat a rózsaszín köd halványulásával ez a kérdés. Hajlamosak vagyunk ez esetben is egymás fejéhez rendkívül bántó mondatokat vágni. De mi az ilyen helyzetekben a megoldás?
Az első, és legfontosabb dolog, hogy hiába az a bizonyos köd, érdemes megbeszélni mindent. Ezt a szó legnemesebb értelmében tanácsolom: az otthonról hozott szokásoktól a közös jövőn át mindent. Ajánlott például bevallani a másik félnek, ha nem vagyunk olyan rendszeretők, mint ő, s meg lehet kérni, támogasson bennünket a változásban. Fontos, hogy a „változz meg” mondat soha ne hangozzék el, mert akkor párunk csak azért sem fog hajlandóságot mutatni a változásra.
A szeretetet ne elvárjuk, hanem mi is adjuk meg!
Máris máshogy fog alakulni a kapcsolatunk a párunkkal, ha a mindennapi feszültséget legyőzve arra gondolunk, hogy ő az, aki minden nap hazavár, aki szeret. Nem hibátlan – de hát senki sem az –, ellenben számíthatunk rá. Vannak a szemét levitelénél és a ruhák gyönyörű, makulátlan elrendezésénél sokkal, de sokkal fontosabb dolgok, mint például az elfogadás, a támasznyújtás, az, ha párunk velünk van örömünkben, bánatunkban.
Mindenkinek azt tanácsolom, mielőtt felkapná a vizet bármilyen hétköznapi dolgon, gondolja át, kit is szeret párjában, vegye számításba a sok szép együtt töltött percet, s próbáljon támogató jelleggel fordulni hozzá. Ez a mai világban nehéz, mert sok feszültségforrással vagyunk körülvéve, de ha tudatosítjuk magukban, gyorsabban megy majd, mint gondolnánk.
A szerző Krizbai Teca