Hát, először is.... apás szülés... hogy van ez?... aki szül, az az anya... de általában nem az ő apja van ott... a születő apja van ott... persze, értem én... csak kekeckedek... és - még mindig az események hatása alatt - igyekszem erősíteni a képet, hogy ez egy apás születés volt, a kisfiam apukája volt ott, és drukkolt és próbált segíteni... és...
De kezdjük az elején. Szeptember 11. 5 óra párperc. Én éppen táncolni készültem, mert délután jelenésem lett volna a Gozsdu udvarban, és ilyenkor még egyszer átnézem/hallgatom, mire ropjuk. ez jelentéktelen részletnek tűnik, de később fontos lesz.
Szóval, kapcsolgatok, készülgetek, mikor feleségem jelzi, hogy valami pukkant a pocakban, és folyik a víz. Itt még nem engedtem el az esti táncot, de a reggeli gyakorlást már igen. Nosza, összepakoltuk a - már hetek óta összepakolt - csomagokat (szüléses csomag, elsőháromnapi csomag), én levittem a kutyát - akit kis híján otthon felejtettem, de a lépcsőházban eszembe jutott, hogy igen fontos kelléke a kutyasétáltatásnak -, hívtuk a taxit, a taxi jött, és 6 óra 25kor már ott álltunk/ültünk a Honvéd Kórház szülőszobáinak előterében adatfelvételen.
Miközben feleségem adatait rögzítették, a víz csak gyűlt alatta, ezért mondták a jelenlévő nővérhölgyek, hogy ebből ma szülés lesz. Hát, bevonultunk a 3-as számú szülőszobába (nem lesz ám végig többesszám, csak ahol indokolt), én a székre feleségem az ágyba. És hosszú órák következtek.
És én kérdeztem, hogy be kell-e öltöznöm, és mondta egy nővér, hogy nem, mert nem nyúlok semmihez, csak tartom a feleségem fejét.
Egy ideig nem történt semmi, vártuk, hogy feleségemnek fájjon. De nem fájt, ezért 9-10 óra magasságában kapott gyorsító oxitocint. Na, az hatott. és fájt. Aztán kapott edát (epidurális érzéstelenítést), és még mindig fájt (bár, nem annyira, azt mondják).
És fájt, és tágult. És én fogtam a feleségem kezét, és drukkoltam és imádkoztam.
És 16 óra 20 perckor (kb.) a Doktor úr azzal jött be, hogy: "Hallom, négy ujjnyira tágultunk, úgyhogy kezdjük." És körbeállták négyen a feleségemet, és én meg tartottam a fejét., és 16:54-kor kibújt és megérkezett és kicsit sírt is a kisfiunk. Nagyon profi "ügyintézés" volt.
És rögtön üzentem mindenkinek, hogy mi történt, és megtörtént. És mindenki gratulált, és örült. És az én drága barátom, DJ Greg, a buli közepén bejelentette a bulizóknak, hogy én azért nem vagyok ott, mert kisfiam született. Köszönöm.
És aztán "otthagytak" minket hármasban két óráig, és az is csoda volt.
Apás születést mindenkinek!