Sokan érzik úgy, hogy bár sok helyre eljárnak ismerkedni, sok emberrel találkoznak és próbálkoznak társat találni, valahogy mégis a barát zónába kerülnek folyton a végén. Ha abból indulunk ki, hogy minden belőlünk indul ki és a környezetünk arra reagál, akkor bizony belül, magadban kell keresni ennek a nyitját. 

Tapasztalatom szerint többségében ez a két dolog állhat a hátterében:

1.FÉLELMEK
Lehet-e olyan dolog a háttérben, ami miatt bár nagyon vágysz a párkapcsolatra, mégis távol tartod magadtól?
Lehet ez egy ex, aki után még vágyódsz és nehezen tudsz újra nyitni. Talán el sem tudod képzelni, hogy más hozzád érjen, megcsókoljon vagy az ágyadba bújjon.
Lehet ez a gyermekvállalástól való félelem vagy ha azt gondolod, fel kell adnod önmagadat, a függetlenségedet, elveszíted az önállóságodat egy másik fél mellett, le kell mondanod a kedvteléseidről, szabadidődről. Ha már volt ilyen tapasztalatod vagy a környezetedben ilyesmit látsz pl. kisgyerekes, hullafáradt anyukák, párkapcsolatba beszűkült ismerősök, rossz párkapcsolatok, jó eséllyel ilyen félelmek vannak benned.
Lehet attól tartasz, hogy egy férfi majd domináns lesz vagy a nő anyagilag kihasznál téged.
Ha az előző kapcsolatodban a másik megcsalt, átvert, elhagyott és te azt nagyon megszenvedted, ha esetleg abuzáltak korábban, vagy otthon volt bántalmazás a családban, az is mind-mind ilyen tényező lehet.
A sort még folytathatnánk bőven. Ezekben az esetekben, igaz tudattalanul, de inkább elkerülöd a valódi kapcsolatot valahogyan. Az elménk nagy művész ebben és hihetetlenül kreatív, hogy megtalálja a módját. Mindezeket szakember segítségével tudod feltárni és megdolgozni, egyedül nem annyira lehet.

2. MAGAD IS BARÁTKÉNT KÖZELEDSZ
Tapasztalatom szerint a legtöbb ember, aki barát zónába kerül folyton, egyszerűen azért kerül oda, mert pont úgy viselkedik. És hogy miért?
Mert nem hisz magában, hogy ő is kellhet, nem hiszi el, hogy csinos, kívánatos, elég jó. Ezért automatikusan barát státuszból indítja a kapcsolatot, nem nőként vagy férfiként. Elhaverkodik, elpoénkodik, de nem igazán flörtöl vagy udvarol. A másikat kávéra, bambira hívja, nem randira. Úgy tesz mintha, de elkeni a dolgokat, nem nevezi a nevén, nem mutatja ki egyértelműen a közeledési szándékát. Nem randira hívj a másikat, csak együtt lógni, de reméli, hogy majd valahogy kialakul, hogy majd idővel át tud alakulni a kapcsolat. Ezzel az elképzeléssel az a baj, hogy ha te barátként indulsz bele a kapcsolatba és úgy közeledsz, ő ezt veszi le jelként és pont abba a kategóriába fog téged betenni és onnantól másfelé indul a kapcsolatotok, mint ha potenciális társjelölt lennél. Más a téma, más a helyszín, másképp készül a másik. Ha már veled beszélni meg a nő- vagy pasi ügyeit, akkor abból már nemigen lesz párkapcsolat.

Szóval mit tehetsz? Pár dolgon tudsz változtatni:

ÖNBIZALOM
Ezene akár te magad is tudsz dolgozni, vátoztatni. Elhiszed vajon azt, hogy te is kellesz? Bele mersz nézni a másik szemébe, beszélgetést tudsz kezdeményezni vagy a sarokban az esélytelen nyugalmával vagy a régi ismerősökkel ücsörögsz egész este? Ha ezeket veszed észre magadon, akkor keresd meg a módját annak, hogy növekedni tudjál benne. 

FÉRFIAS ÉS NŐIES FELLÉPÉS
Nőként tanulj meg visszahúzódni, ne akarj mindent egyedül megoldani és irányítani. Fogadd el a segítséget, sőt, kérheted is, engedj teret a férfinak. Nem kell nebántsvirágnak lenni, de ha van férfi a közelben engedd érvényesülni. Hallgasd meg őt, mosolyogj, légy kedves vele, légy bájos, nőies, ne hangos, harcos amazon.
Férfiként pedig légy határozott (nem domináns), szólítsd meg  a nőt, lépj, javasolj programot, udvarolj, nyisd ki az ajtót és igen, vigyél virágot, még ha haszontalannak tűnik is.

ÖLTÖZKÖDÉS
Férfias és nőies öltözködés. Bár nem a külső kell, hogy domináljon, de azért az is fontos a társkeresés során. Állj a tükör elé és nézz végig magadon nagyon őszintén: mennyire ápolt, rendezett a külsőd, a frizurád, mennyire lehet vonzó vajon a másik nemnek? Ha te a másik nem helyébe lennél, ilyen embert választanál? Nőként nézz ki nőként, ne nadrágot és pulcsit hordj folyton sport vagy lapos cipővel. A férfiak nőket keresnek, hordj nőies ruhákat, szoknyát, bátran hordj színeket, néhány ékszert, szép cipőket, sminket, legyen rendben a hajad és a körmöd. Egy szakkönyvben évekkel ezelőtt azt olvastam, annál jobban tetszik a nő a férfinak, minél jobban különbözik tőle külsőleg. Ebben sok igazság van.
Férfiként pedig nézd meg, mennyire vagy ápolt? A nők magára adó, ápolt férfit keresnek. Nézd meg, nem slampos-e vagy kinyúlt, csupa barna-szürke-kék minden ruhád? Le van vágva rendszeresen a hajad, borotválkozol, hordasz inget, mikor cserélted utoljára a ruhatáradat? Felejtsd el a régi, de kényelme darabokat és a sportos öltözéket, ha ismerkedni szeretnél, ott ingnek vagy minimum gallérs pólónak van helye és hordj világos és élénk színeket is.

UDVARLÁS és FLÖRT
Leginkább ez fog segíteni neked kilépni a barát státuszból. Tedd egyértelművé a dolgokat, randira hívd a másikat és ne sétálni. Férfiként kísérd haza, hívd meg egy italra, segítsd le a kabátját, férfiként légy jelen. Bókolj, finoman flörtölj, ha a másik tényleg tetszik, ne üsd el haveri poénokkal, ne más férfiakról szóljanak a bókok és a flört, ne az exekről beszéljetek, hanem saját magatokról (NEM: Ma biztosan sokan megnéznek majd, csinos vagy, IGEN: Csinos vagy ma este, nagyon teszel).
Nőként sokszor érezzük úgy, hogy ha flörtölünk, azzal egyből felkínálkozunk, ezért a mai nők többségükben keveset flörtölnek. Ez nem így van, a finom flört felpezsdíti, izgalmassá teszi a folyamatot, élj vele (nem a csikicsuki és a másik érzelmi hullámvasútba rakása). Továbbá te se beszélj az exekről, éppen futó férfiakról, randikról.

FIZIKAI VONZALOM
Ez az, amit nem lehet megerőszakolni, de tudtad-e, hogy ez nem csak elsőre, hanem idővel is kialakulhat, amikor megismered a másik embert? Sokan túl hamar leírjuk a másikat. Ha ő nem is potenciális társjelöltként néz rád éppen, te akkor se menj át barátba, maradj nőies, férfias, ki tudja mit hoz még az élet.

Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, társkeresési szakértő
www.bilicstimea.hu

A mai világban keveset vagy egyáltalán nem flörtölünk, helyette csupán barátkozunk vagy úgymond haverkodunk inkább, más esetben pedig nyílt kihívással találkozunk.

Praxisomban gyakran szembesülök azzal, hogy sokaknál ez neuralgikus pont. Azt gondolom, fontos foglalkozni a kérdéssel.

Nem tudjuk ugyanis, hogyan közelítsünk egymáshoz, hogyan lépjük át a barátkozásból az udvarlásba, hogyan mutassuk ki a másik félnek, hogy nyitottak lennénk irányába. A flört épp ezt a szintlépést hivatott elősegíteni. Hiányában gyakorlatilag kimarad egy lépcső az ismerkedési folyamatból, amit nehéz áthidalni, így nem csoda, hogy sok lehetséges kapcsolat el sem indul.

Vajon miért nem flörtölünk manapság?
Lehet, úgy érzed, hogy kinőttél már belőle, az a fiatalabbaknak való?
Lehet, hogy komoly felnőtt nőként vagy férfiként azt gondolod, nem fér össze már a státuszoddal, nem akarsz "felajánlkozni”?
Lehet, nem akarod megmutatni az érzéseidet, félsz a csalódástól vagy nincs önbizalmad, hogy tetszenél a másiknak, egyáltalán bárkinek?
Vagy talán korábban próbálkoztál már, de nem jártál sikerrel vagy soha nem is ment jól, nem tudod, mit mond vagy csinálj?

Sok tévképzetünk van róla és számos városi legenda tapad hozzá, de ha mindezeket lecsupaszítjuk róla, a FLÖRT NEM MÁS, MINT AZ ÉRDEKLŐDÉS KIFEJEZÉSÉNEK FINOM MÓDJA. Felmérem azt, hogy van-e közös hullámhossz, kölcsönös érdeklődés, nyitottság, nem rontok ajtóstól a házba.

A túl direkt közlekedés ugyanis többségében elutasítást szül, egyszerűen mert fogalma sincs a másik félnek, ki vagy mi a másik. Ha egy idegen próbálkozik, ijesztő lesz számára a közeledés, ha pedig nincs ínyére az, és a másik nem veszi a lapot, akkor nyomulásnak érzi.
Idő kell ahhoz, amíg az ember megérzi, hogy jól esik-e kapcsolódni a másikkal, szívesen beszélget-e vele, jól esik-e az érdeklődése, a zöld lámpa csak ezután villanhat fel.

Erre való a flört, úgymond FELVEZETÉS AZ UDVARLÁSHOZ. Ha a másik nem nyitott rám, akkor se szenved csorbát az önértékelésem. Nem mellesleg roppant szórakoztató, felkelti az érdeklődést és ha az kölcsönös, beindítja a vonzalmat egymás iránt és elválasztja a baráti közeledést a párkapcsolati szándéktól.

A mai, felgyorsult világban, amikor az interneten keresztül bármi pillanatok alatt elérhető, az ismerkedést is hajlamosak vagyunk sürgetni és több lépcsőfokot átugrani. Nincs már idő a bókokra, az udvarlásra, egymás megismerésére, így a flörtre sem, hanem azonnal a végkifejlethez, a lényegre, a szexualitásra akarunk rátérni.

Sokak szerint ez utóbbi a legélvezetesebb része két ember kapcsolatának, de nagyot tévednek, ugyanis épp azt hagyják ki, ami sima utat egyenget odáig.

Az „egyből a közepébe” sosem lesz olyan forró, olyan érzelemmel teli, olyan intim, mint amikor időt adunk egymásnak, amikor húzzuk egymást, amikor időt hagyunk az ismerkedésnek. N
élkülözi a finom évődést, az adok-kapok izgalmát, a macska-egér játékot, az összevillanó tekinteteket.
A különbség akkora, mint a prémium minőségű, japán szálas tea és a silány, instant granulátum között.

Amikor mosollyal az arcomon feszem le és kelek fel, újra és újra játszom magamban az utolsó beszélgetést, ízlelgetem a szavakat, megmaradnak bennem a kacér pillantások és alig várom, mi történik majd legközelebb. Izgalmas, könnyed, önbizalom növelő játék a flört, a vonzalom beindítója.
Amíg a másik körül járnak a gondolatiam, a háttérben szépen lassan, de biztosan bimbóznak az érzelmek és növekszik a vágyam.

A flört ugyanis a jelenbe hoz, önmagában is örömteli, önbizalom injekció.
Felvillanyoz, felpezsdít, akkor is pozitívan hat, ha végül nem vezet sehova.
Kapcsolódom a másik emberrel, megélhetem, hogy kellek, hogy kívánatos vagyok a másik számára.

Amikor azonban az évődés helyett nyílt, célra törő felhívás vagy direkt felajánlkozás érkezik, kimarad mindez a töltés és izgalom. Lehet, hogy elveszem, amit felajánlottak, pillanatnyi kielégülés az egonak, de hosszú távon nem csigázza fel az érzékeket.

Az INTELLIGENS ÉS ÉRTELMES NŐK tapasztalataim szerint manapság igen keveset flörtölnek, mivel számukra a flört épp ezt nyílt felajánlkozást jelenti.

Az évezredes hagyományok változásával arra vágynak, hogy ne a testükért kelljenek, hanem az eszükért, személyiségükért szeressék őket. Így az ismerkedés szakaszában mereven elutasítanak mindent, ami bármilyen kis mértékben is a testiséghez kapcsolódik. Márpedig a flörtölést egy az egyben ezzel társítják.

Marad hát a kimért, kulturált viselkedés, és a várakozás. Csupán odaköszön és azt várja, vegye észre a férfi a nagyszerűségét, jöjjön oda és kezdeményezzen.

Van ebben azonban egy LOGIKAI HIBA.
Sokszor az a vád éri a férfiakat, hogy nem lépnek, nem határozottak és nem udvarolnak.
A valamirevaló férfi a mai világban akkor fog kezdeményezni, ha jelet, biztatást kapott.
A nők felől érkező hatalmas elvárások ugyanis manapság lebénítják a férfiakat.
Azt várjuk tőlük, legyenek okosak, kedvesek, viccesek, legyen karrierjük, legyen meg az anyagi háttér, ugyanakkor kommunikáljanak jól, nyújtsanak biztonságot, étkezzenek egészségesen, mozogjanak, legyenek ápoltak és még a lelkükkel is foglalkozzanak, no meg a mienkkel is.
Továbbá vigyenek a Távol-Keletre nyaralni, legyen szép autó a garázsban és jó sok pénz a bankban.

Egyszerűen túl sok ez elvárás, ami számos férfi önbecsülését megingatja, hogy fel tud-e érni a kiszemelt hölgy elvárásaihoz.
Ha nem kap egyértelmű jelet, ha nem érzi, hogy nyitva van az ajtó az ismerkedésre (nem a könnyű kalandra), akkor nem fog kezdeményezni.

És még egy félreértés: a MOSOLYGÁS NEM JEL, csupán egy társadalmi illendőség. Lehet, hogy te jelnek szánod, de a másik nem tudja, hogy csak illendőségből mosolyogsz vagy a nyitottságod fejezed ki felé. Nincs különbség számára, ennél több kell.

Gondoljunk csak vissza, sok száz évvel ezelőtt épp ez volt a szerepe az eldobott keszkenőnek, a legyező mögül kivillanó csábos tekintetnek vagy épp a szemérmesen lesütött pilláknak, kinek-kinek vérmérséklete szerint.

Ma már nincs keszkenő és a legyező mögül lopva dobott pillantásoknak is leáldozott. Ma nem bájoljuk el a férfiakat, sokszor még csak rájuk se nézünk zavarunkban.

És igen, olyan is van, hogy a férfi nem tudja, hogyan közelítsen a nőkhöz, csak a lényegre koncentrál. Előfordulhat, hogy átlép minden határt és akár vulgaritásig is elmenően kezdeményez, mert úgy érzi, hatalmasat kell ugrani, hogy áthidalja a szakadékot.
Vagy gondoljunk az általam csak virtuális füttynek nevezett online, ízléstelen ajánlatokra. Valóban ezek is léteznek.
Mindez következménye a felgyorsult világnak, a túl sok lehetőségnek.

Ám ugyanannyira következménye annak, hogy sem a nő, sem férfi nem érzi a határokat.
Előbbi nem akar kihívó lenni, ezért kimértté válik, utóbbi pedig vagy nem mer kezdeményezni vagy túlkompenzál.

A határokat pedig azért nem érezzük, mert épp a legfontosabb hiányzik: a híd a barátság és a párkapcsolati ismerkedés, a közöny és az intimitás között.
Hiányzik a finom kezdeményezés, a flört.

Érdemes hát újra rátalálni erre a hídra, megtanulni a hogyanokat, ami sem nem közönyös, sem nem felkínálkozó, sem nem határozatlan, sem nem erőszakos.

Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu

Vajon miért mindig ugyanaz a típusú férfi vagy nő érkezik az életembe?
Számtalanszor feltették már nekem ezt a kérdést, a héten is érkezett hasonló.

Amikor érdeklődöm a körülményekről, sokszor azonos a válasz: „Én valahogy mindig ezeket vonzom be, nem tudom miért.”

Sokszor használjuk a BEVONZOM kifejezést, én úgy látom helytelenül. Picit úgy hangzik, mintha valami természetfeletti erő irányítaná az életedet, és nem Te.

A helyes kifejezés inkább úgy hangzik, hogy őket ENGEDED BE az életedbe. 
Választásainkat nagyrészt a korábbi tapasztalataink és a hozzájuk kapcsolódó érzések, így többek között a félelem, a csalódás és különböző sérelmek formálják, amelyek mintaként a tudattalanban tárolódnak el.

Így azt, hogy kire nyílik rá a szemünk, ki lesz vonzó és szimpatikus,  azt nagy mértékben a tudattalanunk irányítja.
Ha például elhagytak egy korábbi kapcsolatodban vagy valamelyik szülőd elhagyta a családodat gyermekkorodban, akkor az elraktározott információ az lesz, hogy a komoly kapcsolat és a mély érzések veszélyesek, mert elhagyhatnak és az nagyon fájdalmas.

Lehet, hogy  elméletben nagyon vágysz egy komoly kapcsolatra, de a tudattalan félelmek megakadályoznak ebben, próbálnak megvédeni a korábbi csalódástól. 
Ezért az az ember lesz szimpatikus, aki nem jelent veszélyt, azaz akivel egész biztosan nem tudsz komoly kapcsolatot építeni. Jelen esetben az elköteleződésre nem vágyó vagy nem képes, elérhetetlen jelöltek közül válogatsz sorjában.

Jómagam évekig jártam ebben a cipőben, nem értettem „miért nem kellek senkinek”. Utólag, ha őszintén belegondolok, mindegyikről tudtam már szinte a legelejétől, hogy nem lehet velük komoly kapcsolatom, mert vagy már letették valaki mellett a voksukat vagy nagy nőcsábászok hírében álltak és eszük ágában sem volt megállapodni. Nem velem, hanem senkivel. Én mégis hónapokat töltöttem el azzal, hogy utánuk vágyakoztam és sokat szenvedtem.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy valóban csak azonos típusú emberek vannak a környezetedben, mindegyik egyforma?

Ha a fentieken őszintén elgondolkozol, biztosan eszedbe jut majd neked is néhány férfi vagy nő, akinél érzékelted, hogy szívesen közelebb kerülne hozzád, ám Te nem adtál zöld utat neki, így hamvában halt el az ismerkedés.
Helyette valószínűleg valaki mást választottál, akivel ugyanazt a kört futottad le, mint az előző, sikertelen kapcsolataidban. Most pedig vered a fejed a falba, hogy megint csalódtál,  szomorú vagy, esetleg tehetetlennek érzed magad.

És hogy mit lehet ilyenkor tenni? A jó hírem az számodra, hogy van megoldás!
A megoldás pedig az, hogy feltárjuk, hogy mi a közös ezekben az esetekben. Vissza kell fejteni, milyen mintát követsz, és azt miért követed, mi lehet az a múltbeli tapasztalat, amely a választásaidat befolyásolja.

Mindezek után azt meg lehet dolgozni és fel lehet oldani.
Az élet úgy működik, mint az iskola.  Ha már rálátsz a mintádra és képes vagy másképp dönteni, akkor tudsz majd továbblépni.
De olyan nincs, hogy fejben tudom csak. Azt tapasztalom, hogy mindig van vizsga. Az élet biztosan próba elé állít és még legalább egyszer, néha többször is az utadba sodor egy ugyanolyan típusú embert, mint akikkel csalódtál korábban.

Ha ugyanúgy döntesz, akkor ismételni kell. 
Ha viszont megtanultad a leckét és tudsz másképp választani, akkor enged továbblépni, akkor jöhetnek a megfelelő jelöltek.

Kívánom, hogy mihamarabb juss el erre a pontra és találd meg azt a valakit, aki mellett megtaláld a boldogságod!

Szeretettel,

Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu

Csak múlnak az évek, az összes barátod és barátnőd megállapodott már, úgy érzed, csak neked nem sikerül és már mindent megpróbáltál.
Fenn vagy az összes társkeresőn, odafigyelsz a külsődre, rapid és főző- randira, táncórákra, kirándulni jársz, hetente akár több férfival/nővel is találkozol.
Olvasod a társkeresésről szóló cikkeket, blogokat és könyveket, de nem haladsz előre.
El is szomorodsz tőle, és bár a barátokkal mindent megbeszélhetsz és mind nagyon támogatók, előbb-utóbb megkapod valakitől az ominózus „Ne görcsölj rá” tanácsot.

Az első reakciód a tagadás: „De hát nem is vagyok rágörcsölve”, amire fejeket ingatva, csendben néznek rád.
Tapasztalatomból kiindulva, ha ez már szóba jön (sokszor nem is kell, hogy valaki ezt nyíltan kimondja), bizony látszik rajtad. Látszik az arcodon, a tartásodon, a mozdulataidon, a hanghordozásodon, a témaválasztásodon.

Mert igazából minden erről szól, mindenkiben az Igazit keresed és sokszor jársz el annak reményében, hogy találkozol valakivel.
Aztán csalódottan mész haza, úgy érzed, az az este is csak elvesztegetett este volt, és könnyek mossák az arcodat, amikor az utcában sétálsz magányosan hazafele.

A második reakciód ilyenkor ez: „Mégis, hogy ne legyek rágörcsölve?” Erről beszélünk ma.
Az első és legfontosabb, hogy ne bántsd magad! Teljesen természetes és normális ez a reakciód, ha már régóta várod a társadat, és azt látod, hogy körülötted a többiek sikerrel járnak. Te is vágysz rá, és sok idő telt el eredménytelenül.
Ahhoz már megvilágosodottnak vagy teljesen érzéketlennek kell lenni, hogy valakiben ez ne indítson el gondolatokat és érzelmeket, Te pedig egyik sem vagy, hanem egy teljesen normális emberi lény, szóval teljesen normális a reakciód is.

Mindazonáltal nem tesz jót, mert minél jobban igyekszel, annál inkább eltolod magadtól a lehetőségeket.
Ha pedig mégis találnál valakit, megijeszti őt a görcsös ragaszkodás, vagyis a sok-sok, belőled áradó, a magányos évek alatt benned felhalmozódott érzelem, igény és elvárás, amit ő hatalmas nyomásként él meg, amihez fel kell nőni, aminek meg kell felelni, amit be kell pótolni, amiért ő a felelős és hamar odébb áll. Ismered ugye az „izzadtság szagú” kifejezést? Na ez ide éppen illeszkedik.
Ezért érdemes azon dolgozni, hogy könnyedebben tudjad venni az időszakot, amíg számodra is eljön a vágyott lét, és meg tudd élni az élet más oldalait is párhuzamosan.

Tudom, hogy neked ez most nagyon fontos. Azt is tudom, hogy már harminc körül jársz, vagy már jóval elmúltál és az az élet rendje, hogy családot alapíts ebben a korban. Fontos, és nagyon vágysz rá. Tudom, hogy szeretnéd, tudom, hogy nagyon szeretnéd. És tudom, hogy szenvedsz tőle.
Tudom és átérzem.

Ám, amikor minden gondolatod ekörül forog, akkor tudod, mi történik?
Beszűkülsz, csőlátásod lesz.
Beszippant a társkeresés világa, adatlapok, like-ok, szuperlike-ok és jobbra-balra húzogatások, ezerszer elismételt bemutatkozó és puhatolózó mondatok.

Észre sem veszed, és mindenkivel csak erről tudsz beszélni és a fókusz miatt egy csomó más mindent nem veszel észre.
Például azt a kedves fiút a munkahelyeden, aki kedvesen mosolyog és alig várja, hogy beszélgessetek pár szót.
Vagy amikor a buliban egy kiszemeltre koncentrálsz és az köti le a figyelmedet, hogy elnyerd a tetszését. Pedig az a másik ott jobbra, le nem veszi a szemét rólad. Talán engeded, hogy meglegyezgesse a hiúságodat, de nem méltatod reakcióra.

Elszomorodsz minden egyes randi után, ha kiderül, nem találtad meg a társadat. Újra nekigyürkőzől, újra sikertelenség és szürkülnek lassan a hétköznapok és lassacskán elszürkül minden. Elfáradtál, nincs már ami feltöltsön.
Megváltozik az arckifejezésed, kiül rá a vágyakozás, a csökkent önértékelés, lassan ironikussá válsz és keserűek lesznek a megnyilatkozásaid, elveszik a valódi éned.. „Minden pasi egyforma, mind azt akarja” vagy „Mindenki felületes” és hasonlók.
Ha elhangzik valami hasonló, általánosító mondat a szádból, akkor már érdemes elgondolkodni azon, hogy túlságosan ott a fókuszod.

Azt mondanám, ilyenkor pihenj kicsit, töltekezz.
A legjobb, ha pár hétre félreteszed az egészet, leiratkozol az oldalakról, vagy hibernálod magad és még a telefonodról is törlöd az applikációt. Fogd fel úgy, hogy most lelkileg töltődsz, hogy a leendő társad egy élettel teli, életvidám társat kapjon.

Frissítsd fel magad és az életedet, gondolj bele, mi volt akkor, amikor még nem volt ennyire sürgős a párkeresősdi.
Fontos, hogy minél többet foglalkozz magaddal! Kezdj bele egy új hobbiba vagy tanulj valami újat, találkozz barátokkal, járj társaságba, keress egy segítő szakembert és fejleszd magad, sportolj sokat.
Lehetőleg az összeset csináld egyidejűleg. A lényeg, hogy ne ott legyen a fókusz, hasznosan töltsd az időt és főként, hogy töltődj más élményekből.

Fel szoktam tenni a kérdést:
Te vajon éled az életed ÉS keresed a társad?
Vagy: éled az életed VAGY keresed a társad?

Jól látszik a különbség a két mondat között. Lényegre mutató.

Fontos, hogy ne a kesergés és a szomorú várakozás töltse ki az életedet. Ha nem vagy jól, keress segítséget, hogy túl tudj lendülni rajta.
A társkeresés időszaka nagyon szép is lehet. Soha vissza nem térő alkalom, rengeteg lehetőség a mélyülésre, töltődésre. Soha nem lesz annyi időd MAGADRA, mint olyankor.

Nagyokat aludni, a kedvenc sorozatodat nézni, fél napokat bekuckózva olvasni. Tanulni, magadat fejleszteni, sportolni. Barátnőkkel közös programokat csinálni, kávézgatni, beszélgetni, kirándulni, bulizni. A lakást átrendezni, a szüleiddel időt tölteni, önmagadra találni.

Régóta ki akartad próbálni a salsát vagy a meditációt, szívesen írnál verseket? Érdekes előadáscímet láttál? Érdekel a természetvédelem? Szívesen önkénteskednél? Fejlesztenéd az angolod vagy a főzőtudományod? Most van erre időd!

Te mire használod fel az idődet, mivel töltöd magadat? Mi van a bakancslistádon? Apropó, van bakancslistád?

Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, Coach – a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu

Úgy látom, szokás lett mostanság nőként a férfi után futni, férfira vadászni. Szokás lett a férfit hívogatni, csalogatni, behálózni, telefonszámot a zsebbe csempészni.
Ez persze nem mindig ilyen direkt módon történik. Lehet, hogy csak körülötte sündörögsz, folyton a szem és testi kontaktust keresed. Az is lehet, hogy mindig épp ott vagy, ahol ő, üzensz neki, programokra hívod, labdákat dobálsz fel neki.

Úgy teszel, mintha nem te kezdeményeznél, mintha ez nem lenne más, mint csak haverkodás, de azért tudjuk, hogy sokszor mégis erre megy ki a játék. Akárhogy is, valahol mégis egy a lényeg: a nyúl viszi a vadászpuskát.

Vajon miért alakult ez így, mi ez az új trend, működőképes talán?
Elsőre talán annak tűnik és olykor működik is. Rövid távon talán, de nem, ha hosszútávra tervezel.

Mert eredendően a férfi dolga hódítani. Nőt, népet, területet. Mert a férfi harcos, a férfi szabad, a férfi cselekszik. Él benne az ösztön a megszerzésre és a birtoklásra. A férfi küzdeni akar, meg akarja eszét és erejét mutatni, meg akar mérettetni, rátermettségét meg akarja mutatni. Hogy képes, hogy potens, hogy rábízhatod magad, hogy őt válaszd.

Ha pedig nem kezdeményez, ha bizonytalan vagy benne, hogy akar-e, gyakran Te lépsz, és ráveted a hálódat, mint vadász a vadra. Lehet, hogy nem direkt módon, csak olyan hátulról jövősen. De ezzel kiesik a szerepéből, nem találja a helyét, idegenül, becsapva és bezárva érzi magát.

HA A FÉRFI NEM KEZDEMÉNYEZ VAGY BIZONYTALAN VAGY BENNE, ha gondolkodni kell, hogy kellesz vagy sem, az egyet jelent. Hogy nem akar és nem Te vagy a vad, amire vadászik.
Ez olykor nagyon fájó lehet, de igaz. És akkor bármit tehetsz, írhatsz neki, hívhatod, sertepertélhetsz körülötte, ő akkor sem téged akar.

De mi nők ilyenkor nem adjuk fel, új tervet szövünk. Mélyen bízunk a természet, az ösztönök erejében és arra gondolunk, hogy majd szex-el megoldódik a dolog. Mert ott majd megmutatod, hogy mennyire jó veled, hogy Te vagy az Igazi.

De nemhiába a közhely, hogy megszerezni könnyű, megtartani nehéz.
A szex sem mindenható eszköz és önmagában nagyon kevés. Ám mi valahol mélyen mégis meg vagyunk győződve arról, hogy elég lesz. Ha elég gyakran, elég intenzíven, elég szexisen, elég vadul teszed oda magadat. Majd akkor. És közben majd lesz idő beszélgetni, csiszolódni, ismerkedni, a végén pedig megszeret. Örök női feltételezés és nagy-nagy tévedés.

Mert könnyen lehet, hogy a férfi elveszi a tálcán kínált portékát, ha felajánlkozol. Az is lehet, hogy rövid időre meg is pihen nálad, de ez nem készteti maradásra. Ha így szerzed meg a vadászt, könnyen fogyasztható, gyorséttermi kajává válsz, ami csak átmeneti étvágycsillapításra való. De aztán mégis tovább indul hódítani, a nagy vadat.

MERT A FÉRFI A NAGY VADAT KERESI, NEM A GYORSÉTTERMI KAJÁT.
Láttál már ragadozót vadászni? Hosszan figyeli a kiválasztott zsákmányt. Egy helyben, némán, lesben áll, szemét le nem veszi róla. Egyre csak vár, közben az adrenalin szintje egyre csak nő, csorog a nyála, megfeszülnek az izmai. Csak a megfelelő pillanatot várja, hogy lecsaphasson. És bár a mai férfi már nem szó szerint vadászik, mégis, azt a nőt becsüli, aki nem könnyű préda, akiért tennie kell.

Ha egy férfi akar, az egyértelmű, az nem bizonytalan, olyankor fel sem merül a kétely, hogy akar vagy sem. Olyankor, levakarni sem lehet, ott lohol a nyomodban, jön, ír, hív, nyomul ezerrel. Ő lesz az, aki hívogat, csalogat, körülötted sertepertél, keresi az alkalmat és a helyzetet a kapcsolódásra.

Mit jelent egy férfi után futni?
Azt, hogy nem bízol abban, hogy hozzád is érkezik valaki. Valaki, aki számodra is kedves és vonzó, és aki csak téged akar. Akinek elég vagy, éppen úgy, ahogy vagy.

Egy számomra nagyon kedves és nagyon vágyott, de elérhetetlen férfitől kaptam évekkel ezelőtt egy bölcs tanácsot: Válj olyanná, akivel együtt akarnak lenni mások. Légy olvasott, légy nyitott, légy érdekes, lehessen veled beszélgetni, lazulni, nevetni!
Sokat szenvedtem azért, hogy őt megkapjam és bizony én is kivetettem a hálómat. De bármennyire is akartam, bármennyi trükköt vetettem be, bármennyire is kellettem magamat, nem tudtam becserkészni. Számára nem én voltam a nagy vad.

De a tanácsot megfogadtam és a vadászás helyett inkább magamon dolgoztam, magamat csiszolgattam. És megváltozott a világ. Olyan férfiak kezdtek el rám figyelni és olyanokkal kerültem kapcsolatba, akikkel korábban nem. Érdekes lettem számukra, beszélgetni akartak velem, közeledtek.
Kíváncsiak voltak, ki ez az egyenes derekú, büszke tartású, mosolygós nő? Távolról sem voltam az est királynője a kerek arcommal és a gömbölyded idomaimmal. De csillogott a szemem, nevettem, jókat kérdeztem, jól érezték magukat velem. Ez pedig a férfinak érdekes és vonzó, jobban odafigyel, mint a rajta fürtökben lógó, mézes-mázos, felcicomázott nőkre.

Maradj meg hát nőnek. Nőnek lenni jó. Nőnek lenni azt jelenti, emelt fővel és egyenes derékkal várni. Csillogó szemmel, nevetősen odavonzani és a tartalommal megtartani. Az udvarlót, a lovagot, a férfit. Azt az udvarlót, azt a lovagot és azt a férfit, aki a nagy vadra vadászik és téged, csak téged akar.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor, Coach – a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu

Évek óta egyedül élsz, önállóan vezeted az életedet, dolgozol, biztosítást kötsz és háztartást vezetsz.
Megtanultál szerelőkkel tárgyalni, az autóban égőt cserélni, elcipeled a szatyrokat egyedül is, még ha belegebedsz is.
Csak magadra számíthatsz, a sok teendő között folyton egyensúlyozol, meg kell állni a helyedet mindenhol.

Kemény vagy, leküzdesz minden akadályt és naponta százszor legyőzöd önmagad is, csúcsra járatod magad fizikailag és lelkileg is.
Kifelé pedig a kedves arcod mutatod, MINT EGY BALERINA A SZÍNPADON: szép a mosolyod, szép a ruhád, de éhes a lelked és fáj minden porcikád.

Elfáradtál. Pihennél egy picit.
Jó lenne megosztani a terheket, jó lenne mesélni róla valakinek.
Jó lenne egy ölelő erős kar, ami kiveszi a kezedből a nehéz szatyrokat.
Jó lenne egy erős váll is, amin megpihenhetsz és egy tenyér is, ami megsimogat és ami meleg.
És egy meleg szempár jó lenne, ami biztat és azt súgja: együtt megoldjuk, minden rendben lesz.

Amikor kezedbe veszed a női lapokat, mindenhol azt olvasod, legyél nőies nő. Befogadó, elfogadó, lágy, ha új vagy jól működő párkapcsolatra vágysz.
Hogyan válj hát a nőies nővé, hogyan légy befogadó, elfogadó és lágy? Hogyan is lehetnél mindezek mellett újra nő?

Rég elfelejtetted már vagy talán sosem volt a tiéd.
Mert a élet folyamatos kihívás, folyamatos verseny, folyamatos feladat megoldás. Verseny az idővel és a teendőkkel, a kollegákkal és a főnökkel.

Talán a legfontosabb és első lépés ebben azt meglátni és megérteni, hogy ez itt most más.
Ez itt most nem verseny. Megismétlem: EZ NEM VERSENY.
Már megmutattad. Már bebizonyítottad, hogy képes vagy rá.

Adj magadnak egy percet és élvezd az ennek szóló elégedettséget. Sikerült. Veregesd meg a saját vállad, hogy az életben férfi nélkül is remekül helytállsz. Megcsináltad. Tényleg.
Most pedig húzd ki ezt pontot a teendők és bizonyítandók listájáról. Kész. Befejezve. Feladat teljesítve. Egyedül is képes vagy.

Többet nem kell bizonyítani, ideje az újabb feladatokra koncentrálni. Az új feladat pedig az, hogy mutasd meg, keresd meg, fejleszd ki a női oldaladat. Azt a bizonyos befogadót, azt az elfogadót, a lágyat.

Két kulcsszó hozzá:
ALKOTÁS és MEGTARTÁS.

A férfi alkot, tehát aktív. Tesz, tervez, épít, javít, megvéd és előre visz.

A nő tart, tehát passzív. Megtartja önmagát és a férfit, az érzéseket, a bensőséges hangulatot, a családi békét. Gondoskodik, a háttérben marad és az érzelmi biztonság az, amit ad.

A férfi cselekszik, a nő megtart.
Ez nem verseny, nem küzdelem, nem harc, nem alá és fölé rendelődés, hanem valami egészen más.

Nem kell vitatkozni, nem kell visszavágni, nem kell az igazadat bizonygatni, csak tedd le a pajzsodat és kezdj el kommunikáni.

Mondd el, amit érzel, mondd el, amit gondolsz, milyen hatással vannak rád a szavai, a viselkedése, a tettei.
Szelíden, halkan, kedvesen.

Hazatérvén a munkából, ő is megpihenni vágyik, csendre és békére, nem csatározásra és elégedetlenségre.

Nézz a szemébe, simogasd meg, éreztesd vele, hogy veled és nálad megpihenhet. Köszönd meg, ha valamit jól csinál, jelezz vissza, dícsérd meg.
Éreztesd vele, hogy fontos, hogy hasznos, hogy szükség van rá.

És kérj. Szelíden, halkan, kedvesen.
Meglátod, megtáltosodik tőle és még többet akar belőle. És belőled is.

Végül bízz magadban és abban, hogy működik. Lépésről lépésre, napról napra, hétről hétre.

És egy percig se hidd, hogy ha így teszel, akkor GYENGÉBB VAGY. Ehhez is erő kell, igazi erő, egy férfi mellett másképp kell erősnek lenned. Erősnek az elengedésben, a megengedésben, erősnek a bizalomban, a ráhagyatkozásban, a megtartásban.

Mert rábízni magadat a másikra bizony nehezebb, mint gondolnád.
Nehéz bízni abban, hogy ott lesz neked, hogy ott lesz helyetted és ő is megtart majd.
Bízni abban, hogy társad tud és akar lenni.
Bízni abban, hogy a férfi szerepét ő is fel akarja venni.
Nehéz magadat átadni és az erős karba belesimulni.

Ám férfi csak akkor tud melletted lenni, ha hagyod neki.
Nőként a felelősséged, hogy megengedd neki, hogy férfi legyen, hogy férfivá váljon.
Az a dolgod, hogy gondoskodj, hogy békét és érzelmi biztonságot adj, amiben meg tud nyugodni, amiben ki tud nyílni, amiben el tudja kezdeni a dolgát tenni.
AJÁNDÉKOZD MEG AZ ÉRZÉSSEL, hogy fontos és hasznos, hogy ő is hozzátesz. Nem csak elvben és fejben, hanem gyakorlatban is. És ne félj, marad bőven neked is.

És hogy tedd?
Egyszerűen csak lépj hátra és engedj teret neki. Engedd oda a csomaghoz, a fűnyíróhoz, engedd, hogy kinyissa neked az ajtót. Engedd, hogy irányt szabjon az életének, az életeteknek, hogy gondolkozzon, hogy kitaláljon, hogy alkosson. Hogy tegyen, tervezzen, építsen, javítson, megvédjen és előre vigyen.

És igen, ő másképp gondolkodik és másképp cselekszik.
Véleménykülönbség lesz? Lesz. Félreértés lesz? Lesz.
Másképp fogja gondolni? Igen.
Másképp fogja csinálni? Igen.
A maga módján, a maga férfias módján.

A Te dolgod az, hogy hagyd neki. Ne vitatkozz, ne feszegesd az erődet, ne vágd a szemébe, hogy egyedül is megoldod.
Tudjuk, hogy egyedül is meg tudod. De azt is tudjuk, hogy nem akarod.

Ez egy új felállás, és elsőre furcsa lehet, és talán elsőre nehezen találod majd benne a helyed.
Mert benned van a mókus, aki a kerékhez, a folyamatos verklihez szokott. Ahhoz, hogy egyedül ő hajtja a kereket a saját stílusában és ritmusában. De amikor ketten lesztek, akkor más stílusban és ritmusban, ketten hajtjátok azt a kereket. Ami más, valami teljesen más.

És könnyen lehet majd, hogy elsőre ő sem érti és tudja, hogyan kell. Mert még soha senki nem engedte, hogy a dolgát tegye.
ENGEDD MEG magadnak is és engedd meg neki is, hogy próbálkozzon, hogy gyakoroljon, tanuljon és hogy hibázzon.
Nem kell mindent egyszerre, kezdd kicsiben és adj ennek és magadnak időt, vedd észre a változást. Magadon és magatokon.

KÉRDÉS, hogy akarod-e, hogy mered-e?
Kérdés, hogy változtatsz-e a viszonyulásodon egy minőségi kapcsolat felé? Változtatsz-e a gondolkodásodon és a szokásaidon?
Tudsz-e elég erős lenni és megengedni, hogy férfi legyen? Beengeded-e őt teljes férfi valójában az életedbe?
Vagy továbbra is ugyanazt hozod és teszed, mint korábban, amikor férfiként éltél és működtél?

Szeretettel,

Bilics Tímea - a tudatos társkeresés szakértője

www.bilicstimea.hu

SZÓBAN

Néni a BKV-n: - Jaj, de szép van neked! Mi ez a kezeden?
Kislány: Ez Minnie-ke
Néni: És ki rajzolta rá a kezedre?
Kislány: Anya jajzolta. Tollal.
Néni: Azt látom. De ügyes az Anya! De Te nem firkálsz tollal, ugye? Mert még kicsi vagy, ugye?

GONDOLATBAN

Néni: "Tollal firkál a kétéves kislánya kezére. Micsoda dolog... Mérgezi azt a kicsi gyereket. Gondolom kólát is kap meg gumicukrot. És ilyen ostobaságokra szoktatni... Firkálgatni magunkat. Meg tetoválás. Csodálatos. Ezekből lesznek a kikent, kivarrt, komplexusos tyúkok."

Anya: Na, most én vagyok a gyökér anya. De van a kindertojásban az a hülye tetkómatrica, amit már háromszor próbáltunk felragasztani, és sehogy se sikerült. Meguntam, na. Most először és utoljára. Persze hogy hogyan magyarázom meg neki, hogy ebből nem csinálunk rendszert és hogy neeeemszabadatollalösszefirkálnimagad!, az jó kérdés..

Kislány: Minnie, Minnie, Minnie-keee. Itt van a kezemen. Van nekem Minnie-keee!

Hol van már az idei nyár! És hol van a tanévkezdés izgalma! Októberre minden kisdiák megtanulja hol az iskola, mikor van matekóra - és hogy kell hetente elhagyni a tornacuccot.. Ma reggel már minden új kisovis rutinból pattan biciklire, autóba, és délután arról csacsog a pajtásokkal, holnap milyen játékot visz be magával "decsakmegmutatni".

Szóval az újdonság láza, izgalma lecsengett: ami új volt, már mindennapos.

Van azonban egy egészen kis csoport, akik közül sokan még most kezdenek, vagy várják a nagy napot, amikor ők is felveheti a hátizsákot és beléphetnek azon a bizonyos nagy piros kapun": ők a BÖLCSISEK.

A bölcsődei beszoktatás során ugyanis kéthetes beosztásban, egymás után érkeznek a gyerekek, így a csoportokban mostanra négy-öt új csemete jár, és még mindig lehet egy-kettő, aki még csak ma vagy akár október végén kezdi a beszoktatást.

És bizony a bölcsődekezdés nem egy nap, mint az iskolában. Nem is kettő vagy három, mint az oviban. A beszoktatás hivatalos időtartama kettő hét. Ezt persze sokan nem használják ki. Van olyan gyerek, aki pár nap után simán besétál a csoportszobába - és vissza se köszön :-( Máshol a szölünek nincs két teljes hét szabadsága - vagy legalábbis nem kapja meg. Ilyenkor a beszoktatás addig tart, amíg a szabi, és ez bizony komoly kihívás lehet gyereknek, szülőnek, gondozónak egyaránt.

Nem beszélve arról a kis fiókáról, aki két-három hét után is minden áldott reggel zokog. Kaputól kapuig. Teli torokból. (Aztán persze amint a szülő kilép az ajtón, vigyorogva veti be magát a kisautók közé.. :)

A lényeg, hogy így októberben is gondoljuk a tanévkezdésre. A legkisebb tanévkezdőkre. Akik ugyanúgy kelnek, készülnek, csomagolnak és lépkednek, zötyögnek minden reggel. Nekik ez legalább akkora izgalom, öröm és kihívás. Amit megérteni, elfogadni és megszeretni hetekbe telik.

Drukkoljunk a szülőknek, akik minden reggel pörögnek, futnak a bölcsibe, rohannak a munkába. És amikor nyílik a csoportszoba ajtaja, el kell köszönjenek és ki kell lépjenek a kapun. Ha sír, ha ragyog az a tündéri kis arc.

És jusson eszünkbe a gondozónő, aki korán reggel és késő délután is derűs mosollyal és türelemmel nyit ajtót mindenkinek.

(fotó: Reziliencia)