Csak múlnak az évek, az összes barátod és barátnőd megállapodott már, úgy érzed, csak neked nem sikerül és már mindent megpróbáltál.
Fenn vagy az összes társkeresőn, odafigyelsz a külsődre, rapid és főző- randira, táncórákra, kirándulni jársz, hetente akár több férfival/nővel is találkozol.
Olvasod a társkeresésről szóló cikkeket, blogokat és könyveket, de nem haladsz előre.
El is szomorodsz tőle, és bár a barátokkal mindent megbeszélhetsz és mind nagyon támogatók, előbb-utóbb megkapod valakitől az ominózus „Ne görcsölj rá” tanácsot.

Az első reakciód a tagadás: „De hát nem is vagyok rágörcsölve”, amire fejeket ingatva, csendben néznek rád.
Tapasztalatomból kiindulva, ha ez már szóba jön (sokszor nem is kell, hogy valaki ezt nyíltan kimondja), bizony látszik rajtad. Látszik az arcodon, a tartásodon, a mozdulataidon, a hanghordozásodon, a témaválasztásodon.

Mert igazából minden erről szól, mindenkiben az Igazit keresed és sokszor jársz el annak reményében, hogy találkozol valakivel.
Aztán csalódottan mész haza, úgy érzed, az az este is csak elvesztegetett este volt, és könnyek mossák az arcodat, amikor az utcában sétálsz magányosan hazafele.

A második reakciód ilyenkor ez: „Mégis, hogy ne legyek rágörcsölve?” Erről beszélünk ma.
Az első és legfontosabb, hogy ne bántsd magad! Teljesen természetes és normális ez a reakciód, ha már régóta várod a társadat, és azt látod, hogy körülötted a többiek sikerrel járnak. Te is vágysz rá, és sok idő telt el eredménytelenül.
Ahhoz már megvilágosodottnak vagy teljesen érzéketlennek kell lenni, hogy valakiben ez ne indítson el gondolatokat és érzelmeket, Te pedig egyik sem vagy, hanem egy teljesen normális emberi lény, szóval teljesen normális a reakciód is.

Mindazonáltal nem tesz jót, mert minél jobban igyekszel, annál inkább eltolod magadtól a lehetőségeket.
Ha pedig mégis találnál valakit, megijeszti őt a görcsös ragaszkodás, vagyis a sok-sok, belőled áradó, a magányos évek alatt benned felhalmozódott érzelem, igény és elvárás, amit ő hatalmas nyomásként él meg, amihez fel kell nőni, aminek meg kell felelni, amit be kell pótolni, amiért ő a felelős és hamar odébb áll. Ismered ugye az „izzadtság szagú” kifejezést? Na ez ide éppen illeszkedik.
Ezért érdemes azon dolgozni, hogy könnyedebben tudjad venni az időszakot, amíg számodra is eljön a vágyott lét, és meg tudd élni az élet más oldalait is párhuzamosan.

Tudom, hogy neked ez most nagyon fontos. Azt is tudom, hogy már harminc körül jársz, vagy már jóval elmúltál és az az élet rendje, hogy családot alapíts ebben a korban. Fontos, és nagyon vágysz rá. Tudom, hogy szeretnéd, tudom, hogy nagyon szeretnéd. És tudom, hogy szenvedsz tőle.
Tudom és átérzem.

Ám, amikor minden gondolatod ekörül forog, akkor tudod, mi történik?
Beszűkülsz, csőlátásod lesz.
Beszippant a társkeresés világa, adatlapok, like-ok, szuperlike-ok és jobbra-balra húzogatások, ezerszer elismételt bemutatkozó és puhatolózó mondatok.

Észre sem veszed, és mindenkivel csak erről tudsz beszélni és a fókusz miatt egy csomó más mindent nem veszel észre.
Például azt a kedves fiút a munkahelyeden, aki kedvesen mosolyog és alig várja, hogy beszélgessetek pár szót.
Vagy amikor a buliban egy kiszemeltre koncentrálsz és az köti le a figyelmedet, hogy elnyerd a tetszését. Pedig az a másik ott jobbra, le nem veszi a szemét rólad. Talán engeded, hogy meglegyezgesse a hiúságodat, de nem méltatod reakcióra.

Elszomorodsz minden egyes randi után, ha kiderül, nem találtad meg a társadat. Újra nekigyürkőzől, újra sikertelenség és szürkülnek lassan a hétköznapok és lassacskán elszürkül minden. Elfáradtál, nincs már ami feltöltsön.
Megváltozik az arckifejezésed, kiül rá a vágyakozás, a csökkent önértékelés, lassan ironikussá válsz és keserűek lesznek a megnyilatkozásaid, elveszik a valódi éned.. „Minden pasi egyforma, mind azt akarja” vagy „Mindenki felületes” és hasonlók.
Ha elhangzik valami hasonló, általánosító mondat a szádból, akkor már érdemes elgondolkodni azon, hogy túlságosan ott a fókuszod.

Azt mondanám, ilyenkor pihenj kicsit, töltekezz.
A legjobb, ha pár hétre félreteszed az egészet, leiratkozol az oldalakról, vagy hibernálod magad és még a telefonodról is törlöd az applikációt. Fogd fel úgy, hogy most lelkileg töltődsz, hogy a leendő társad egy élettel teli, életvidám társat kapjon.

Frissítsd fel magad és az életedet, gondolj bele, mi volt akkor, amikor még nem volt ennyire sürgős a párkeresősdi.
Fontos, hogy minél többet foglalkozz magaddal! Kezdj bele egy új hobbiba vagy tanulj valami újat, találkozz barátokkal, járj társaságba, keress egy segítő szakembert és fejleszd magad, sportolj sokat.
Lehetőleg az összeset csináld egyidejűleg. A lényeg, hogy ne ott legyen a fókusz, hasznosan töltsd az időt és főként, hogy töltődj más élményekből.

Fel szoktam tenni a kérdést:
Te vajon éled az életed ÉS keresed a társad?
Vagy: éled az életed VAGY keresed a társad?

Jól látszik a különbség a két mondat között. Lényegre mutató.

Fontos, hogy ne a kesergés és a szomorú várakozás töltse ki az életedet. Ha nem vagy jól, keress segítséget, hogy túl tudj lendülni rajta.
A társkeresés időszaka nagyon szép is lehet. Soha vissza nem térő alkalom, rengeteg lehetőség a mélyülésre, töltődésre. Soha nem lesz annyi időd MAGADRA, mint olyankor.

Nagyokat aludni, a kedvenc sorozatodat nézni, fél napokat bekuckózva olvasni. Tanulni, magadat fejleszteni, sportolni. Barátnőkkel közös programokat csinálni, kávézgatni, beszélgetni, kirándulni, bulizni. A lakást átrendezni, a szüleiddel időt tölteni, önmagadra találni.

Régóta ki akartad próbálni a salsát vagy a meditációt, szívesen írnál verseket? Érdekes előadáscímet láttál? Érdekel a természetvédelem? Szívesen önkénteskednél? Fejlesztenéd az angolod vagy a főzőtudományod? Most van erre időd!

Te mire használod fel az idődet, mivel töltöd magadat? Mi van a bakancslistádon? Apropó, van bakancslistád?

Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, Coach – a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu