A mai világban keveset vagy egyáltalán nem flörtölünk, helyette csupán barátkozunk vagy úgymond haverkodunk inkább, más esetben pedig nyílt kihívással találkozunk.

Praxisomban gyakran szembesülök azzal, hogy sokaknál ez neuralgikus pont. Azt gondolom, fontos foglalkozni a kérdéssel.

Nem tudjuk ugyanis, hogyan közelítsünk egymáshoz, hogyan lépjük át a barátkozásból az udvarlásba, hogyan mutassuk ki a másik félnek, hogy nyitottak lennénk irányába. A flört épp ezt a szintlépést hivatott elősegíteni. Hiányában gyakorlatilag kimarad egy lépcső az ismerkedési folyamatból, amit nehéz áthidalni, így nem csoda, hogy sok lehetséges kapcsolat el sem indul.

Vajon miért nem flörtölünk manapság?
Lehet, úgy érzed, hogy kinőttél már belőle, az a fiatalabbaknak való?
Lehet, hogy komoly felnőtt nőként vagy férfiként azt gondolod, nem fér össze már a státuszoddal, nem akarsz "felajánlkozni”?
Lehet, nem akarod megmutatni az érzéseidet, félsz a csalódástól vagy nincs önbizalmad, hogy tetszenél a másiknak, egyáltalán bárkinek?
Vagy talán korábban próbálkoztál már, de nem jártál sikerrel vagy soha nem is ment jól, nem tudod, mit mond vagy csinálj?

Sok tévképzetünk van róla és számos városi legenda tapad hozzá, de ha mindezeket lecsupaszítjuk róla, a FLÖRT NEM MÁS, MINT AZ ÉRDEKLŐDÉS KIFEJEZÉSÉNEK FINOM MÓDJA. Felmérem azt, hogy van-e közös hullámhossz, kölcsönös érdeklődés, nyitottság, nem rontok ajtóstól a házba.

A túl direkt közlekedés ugyanis többségében elutasítást szül, egyszerűen mert fogalma sincs a másik félnek, ki vagy mi a másik. Ha egy idegen próbálkozik, ijesztő lesz számára a közeledés, ha pedig nincs ínyére az, és a másik nem veszi a lapot, akkor nyomulásnak érzi.
Idő kell ahhoz, amíg az ember megérzi, hogy jól esik-e kapcsolódni a másikkal, szívesen beszélget-e vele, jól esik-e az érdeklődése, a zöld lámpa csak ezután villanhat fel.

Erre való a flört, úgymond FELVEZETÉS AZ UDVARLÁSHOZ. Ha a másik nem nyitott rám, akkor se szenved csorbát az önértékelésem. Nem mellesleg roppant szórakoztató, felkelti az érdeklődést és ha az kölcsönös, beindítja a vonzalmat egymás iránt és elválasztja a baráti közeledést a párkapcsolati szándéktól.

A mai, felgyorsult világban, amikor az interneten keresztül bármi pillanatok alatt elérhető, az ismerkedést is hajlamosak vagyunk sürgetni és több lépcsőfokot átugrani. Nincs már idő a bókokra, az udvarlásra, egymás megismerésére, így a flörtre sem, hanem azonnal a végkifejlethez, a lényegre, a szexualitásra akarunk rátérni.

Sokak szerint ez utóbbi a legélvezetesebb része két ember kapcsolatának, de nagyot tévednek, ugyanis épp azt hagyják ki, ami sima utat egyenget odáig.

Az „egyből a közepébe” sosem lesz olyan forró, olyan érzelemmel teli, olyan intim, mint amikor időt adunk egymásnak, amikor húzzuk egymást, amikor időt hagyunk az ismerkedésnek. N
élkülözi a finom évődést, az adok-kapok izgalmát, a macska-egér játékot, az összevillanó tekinteteket.
A különbség akkora, mint a prémium minőségű, japán szálas tea és a silány, instant granulátum között.

Amikor mosollyal az arcomon feszem le és kelek fel, újra és újra játszom magamban az utolsó beszélgetést, ízlelgetem a szavakat, megmaradnak bennem a kacér pillantások és alig várom, mi történik majd legközelebb. Izgalmas, könnyed, önbizalom növelő játék a flört, a vonzalom beindítója.
Amíg a másik körül járnak a gondolatiam, a háttérben szépen lassan, de biztosan bimbóznak az érzelmek és növekszik a vágyam.

A flört ugyanis a jelenbe hoz, önmagában is örömteli, önbizalom injekció.
Felvillanyoz, felpezsdít, akkor is pozitívan hat, ha végül nem vezet sehova.
Kapcsolódom a másik emberrel, megélhetem, hogy kellek, hogy kívánatos vagyok a másik számára.

Amikor azonban az évődés helyett nyílt, célra törő felhívás vagy direkt felajánlkozás érkezik, kimarad mindez a töltés és izgalom. Lehet, hogy elveszem, amit felajánlottak, pillanatnyi kielégülés az egonak, de hosszú távon nem csigázza fel az érzékeket.

Az INTELLIGENS ÉS ÉRTELMES NŐK tapasztalataim szerint manapság igen keveset flörtölnek, mivel számukra a flört épp ezt nyílt felajánlkozást jelenti.

Az évezredes hagyományok változásával arra vágynak, hogy ne a testükért kelljenek, hanem az eszükért, személyiségükért szeressék őket. Így az ismerkedés szakaszában mereven elutasítanak mindent, ami bármilyen kis mértékben is a testiséghez kapcsolódik. Márpedig a flörtölést egy az egyben ezzel társítják.

Marad hát a kimért, kulturált viselkedés, és a várakozás. Csupán odaköszön és azt várja, vegye észre a férfi a nagyszerűségét, jöjjön oda és kezdeményezzen.

Van ebben azonban egy LOGIKAI HIBA.
Sokszor az a vád éri a férfiakat, hogy nem lépnek, nem határozottak és nem udvarolnak.
A valamirevaló férfi a mai világban akkor fog kezdeményezni, ha jelet, biztatást kapott.
A nők felől érkező hatalmas elvárások ugyanis manapság lebénítják a férfiakat.
Azt várjuk tőlük, legyenek okosak, kedvesek, viccesek, legyen karrierjük, legyen meg az anyagi háttér, ugyanakkor kommunikáljanak jól, nyújtsanak biztonságot, étkezzenek egészségesen, mozogjanak, legyenek ápoltak és még a lelkükkel is foglalkozzanak, no meg a mienkkel is.
Továbbá vigyenek a Távol-Keletre nyaralni, legyen szép autó a garázsban és jó sok pénz a bankban.

Egyszerűen túl sok ez elvárás, ami számos férfi önbecsülését megingatja, hogy fel tud-e érni a kiszemelt hölgy elvárásaihoz.
Ha nem kap egyértelmű jelet, ha nem érzi, hogy nyitva van az ajtó az ismerkedésre (nem a könnyű kalandra), akkor nem fog kezdeményezni.

És még egy félreértés: a MOSOLYGÁS NEM JEL, csupán egy társadalmi illendőség. Lehet, hogy te jelnek szánod, de a másik nem tudja, hogy csak illendőségből mosolyogsz vagy a nyitottságod fejezed ki felé. Nincs különbség számára, ennél több kell.

Gondoljunk csak vissza, sok száz évvel ezelőtt épp ez volt a szerepe az eldobott keszkenőnek, a legyező mögül kivillanó csábos tekintetnek vagy épp a szemérmesen lesütött pilláknak, kinek-kinek vérmérséklete szerint.

Ma már nincs keszkenő és a legyező mögül lopva dobott pillantásoknak is leáldozott. Ma nem bájoljuk el a férfiakat, sokszor még csak rájuk se nézünk zavarunkban.

És igen, olyan is van, hogy a férfi nem tudja, hogyan közelítsen a nőkhöz, csak a lényegre koncentrál. Előfordulhat, hogy átlép minden határt és akár vulgaritásig is elmenően kezdeményez, mert úgy érzi, hatalmasat kell ugrani, hogy áthidalja a szakadékot.
Vagy gondoljunk az általam csak virtuális füttynek nevezett online, ízléstelen ajánlatokra. Valóban ezek is léteznek.
Mindez következménye a felgyorsult világnak, a túl sok lehetőségnek.

Ám ugyanannyira következménye annak, hogy sem a nő, sem férfi nem érzi a határokat.
Előbbi nem akar kihívó lenni, ezért kimértté válik, utóbbi pedig vagy nem mer kezdeményezni vagy túlkompenzál.

A határokat pedig azért nem érezzük, mert épp a legfontosabb hiányzik: a híd a barátság és a párkapcsolati ismerkedés, a közöny és az intimitás között.
Hiányzik a finom kezdeményezés, a flört.

Érdemes hát újra rátalálni erre a hídra, megtanulni a hogyanokat, ami sem nem közönyös, sem nem felkínálkozó, sem nem határozatlan, sem nem erőszakos.

Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu