És vannak, akik nem mutatják ki az érzelmeiket. És vannak, akik nem látják, ha a másik kimutatja (ez a kettő sokszor összefügg).
Lehet így élni. Lebegve elnézés és megértés között. De a legtöbbször eljön az a pillanat, amikor nagyot lehet változni. És ha ez jókor és még időben éri az embert, akkor az érzelmek földjére ránt(hat)ja.
Mint az a bizonyos tömegvonzás. Itt nincsenek nagy tömegek, pláne, az az 1287 gramm. De van vonzás. Olyan kapaszkodós. És az maga a csoda. És ott van, és él. És álmában is ébren tart, mert azt üzeni: Vártál, itt vagyok, és most én várok. Várom, hogy várj. Hogy örvendj és készülj. Nem tudhatjuk sem a napot sem az órát. De vonzás van.
