Elválasztható-e a népesség számának alakulása, az ország gazdasági teljesítményétől? Hol állunk ma a születések szempontjából Európában? Mi történik hazánkban azért, hogy több gyermek jöjjön világra? Gondolatok, tények a családok éve előtt.
Ahogy öregszem, úgy tud egyre inkább felvidítani a több gyermekes családok látványa. Pedig már fiatalabb koromban is fontos volt a család. Emlékszem, 30 éves korom táján nősülésem egyik legfontosabb mozgató rugója az volt, hogy már gyerekeket szeretnék. Lehetőleg minél többet. Lakásom – szüleim hathatós segítségének köszönhetően– volt, ezt akkor sem sokan mondhatták el magukról, állásom is, akkor mi gátolhatott volna meg tervem megvalósításában? Anyagi szempontok nem játszottak szerepet, a múlt század nyolcvanas éveinek elején a fogyasztói társadalomról csak az egyetemi tankönyvekből tudhattunk, bár a „kicsi vagy kocsi” dilemmát már elültették az emberek fejében. Végül három gyereket neveltem fel, s most már csak
nyugdíjas „drukkerként” figyelem a fiatalok, s az ország sorsának alakulását.
Népességszám, gazdaság
A kettő ugyanis szorosan összefügg. Szemben azokkal, akik úgy gondolják, hogy a gyerek önmagában öröm, akiket a szülők saját boldogságukért „vállaltak”, úgy vélem, ennél sokkal többről van szó. Munkáskezek – csúnya szakszóval munkaerő – nélkül a gazdaság meghal. Ez közgazdasági evidencia. És most nem is beszélek a magyarság megmaradásának „apró" szempontjáról. A munkaerőhiány Európa nem kis részén – sajnos nálunk is – már akut probléma, melynek következményei nagyon messze vezetnek. Az Európai Bizottság a tárgyban történt legfrissebb, idén novemberi tanulmánya szerint a magyar lakosság csökkenése, illetve elöregedése miatt a gazdaság potenciális (hosszú távú, fenntartható) növekedése a jelenlegi 2 százalékról 1,3 százalékra fog csökkenni 2070-re.
Nem állunk jól
Magyarországon a gyerek mindig is a legfőbb értékek közé tartozott. A „hány családod van?” kérdés egyik szemléletes kifejezése a magyarok e témáról történő gondolkodásának. Ha csak az elmúlt hetven évet vesszük, hosszú, kacskaringós (Ratkó korszak) út vezetett a mai állapotokig.
Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat szerint a nők termékenysége (az egy nőre jutó élve születések száma) Magyarországon 1,44 volt 2015-ben (mely 1,49-re nőtt tavaly a KSH adatai alapján.) Csak 6 országban – Lengyelországban és dél-európai országokban – volt alacsonyabb ez a szám a 28 tagú Európai Unióban, bár a legmagasabb arányszámmal rendelkező Franciaországban sem érte el a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es szintet. A már említett tanulmány szerint a magyar lakosság hatvan éven belül 9 millió alá csökken még úgy is, hogy a termékenységi ráta 1,8-re nő. A probléma megoldására két lehetőség van: a bevándorlás, vagy az állam által ösztönzött családpolitikai kedvezményekkel növelni a születésszámot. Magyarország jelenlegi vezetése az utóbbira tette le a voksát. Sok vagy kevés, ami ezen a téren az utóbbi években történt?
Paradigma váltás
A 2010–ben hatalomra került Fidesz kormány kommunikációjában és intézkedéseiben is központi szerepet szán a családok támogatásának. Míg a korábbi szociálliberális kormányok elsősorban a családi pótlék emelését tekintették politikájuk fő elemének, a Fidesz a családi adókedvezmények növelésére fekteti a hangsúlyt. A kormányzati szándékokat jól szimbolizálja, hogy idén májusban Budapesten rendezték meg a Családok Világtalálkozóját, ahol a magyar kormányfő bejelentette, hogy 2018 Magyarországon a családok éve lesz. Kijelentette:
a népességfogyás megállítása nem egyik, hanem „a” nemzeti ügy.
Célként jelölte meg, hogy az ország 2030-ra érje el a 2,1-es reprodukciós rátát. A 2011-ben elindított családi adózás keretében jövőre tovább növekszik a kétgyermekesek adókedvezménye.
A családtámogatások 2018-ban elérik a GDP közel 5 százalékát, mely kétszerese a fejlett országok átlagának. A 2000 milliárd forintot jelentő ráfordítás duplája a 2010-es támogatásnak. A nem közvetlen anyagi támogatások közül kiemelendő egy nagyszabású bölcsőde-fejlesztési program indítása, mely a nők mielőbbi újra munkába állását mozdítja elő. A 2015-ben bevezetett, nagy érdeklődéssel kiváltó Családi Otthonteremtési Kedvezmény a fiatalok lakhatási gondjait célozza enyhíteni, hogy csak egyet emeljek ki a számtalan családokat segítő korábbi intézkedés közül. Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy a család, a családi élet a közbeszéd tárgya lett az országban: kezdve a családbarát munkahelyek elismerésétől akár köztelevízió gyermekcsatornájának létrehozásáig.
Kedvező visszhang
Érdemes még kicsit a Családok Világtalálkozójánál időzni. A konferencia előadói közül sokan aggódtak a hagyományos családokat, családszemléletet érő negatív hatások miatt. Egy spanyol előadó szerint a természetes családokat támadás éri minden országban. Egy másik, afro-amerikai felszólaló úgy fogalmazott: „Az új század polgárjogi küzdelme a család iránti küzdelem.” Az ENSZ nemhogy segítené a gyarapodást, hanem kulturális, vallási hagyományokat törölne el működésével – állította a szervezet volt munkatársa. A magyar családpolitika elismerést aratott a konferencián. Ezt követendő példának, útmutatónak tartotta egy venezuelai küldött. Az orosz hozzászóló szerint pedig Magyarország élen jár a családok népszerűsítése, a családbarát nemzet kialakítása terén. A konferencián én is részt vettem. Mi tagadás, jó volt hallani ennyi elismerést, dicsérő szót az országról.
A másik oldal
A régi latin bölcsesség értelmében azonban érdemes meghallgatni a kritikusok véleményét, akik ugyan nem voltak ott az általuk rendkívül konzervatív eszmeiségűnek tartott kongresszuson. Magyarországon kisebbségben vannak a hagyományos családban élők, ezeknek az érdekeit sokkal jobban figyelembe kellene venni, állítják. Szükség lenne a családi pótlék differenciált emelésére, hangoztatják. A szakemberek pedig azt hangsúlyozzák, hogy a magyar családtámogatások bőkezűek ugyan, de nem hatékonyak.
Az érveket és ellenérveket sokáig lehetne sorolni még. Véleményem szerint
az egyik legfontosabb tényező a gyermekeket tervező családok számára hosszú távú kiszámíthatóság lenne,
mely az alapelvekben történő egyetértést jelentene a két fél részéről. Jó lenne, ha értékítélettől függetlenül a sokgyermekes nagycsalád követendő példa, nagy családunk, az ország alappillére lenne.
A szerző Gyöngyösy Gábor
