Szüleim közel negyven éve élnek boldog házasságban. Gyermekükként nem az elfogultság beszél belőlem, amikor boldog házasságot írok. Minden akadály, magaslat és mélység ellenére ők kitartottak egymás mellett, soha nem engedték el egymás kezét. Szerencsés vagyok, hogy ilyen családban nőhettem fel, és friss házasként az ő kapcsolatuk követendő példa előttem. Természetesen, tudom, hogy ez nem olyan egyszerű. Az élet számos kihívást hoz egy kapcsolatba, amit meg kell oldani, amivel meg kell küzdeni. Vannak azonban olyan kulcsfontosságú tényezők, amelyeket figyelembe véve elérhetjük, hogy akár egy életre szóló, szép házasságban élhessünk. 

Amikor anyukámat kérdeztem arról, hogy szerinte mi a házasságuk titka, először nevetve annyit mondott, hogy megtanultak türelmesek lenni a másik dolgai iránt, mindig odafigyeltek egymásra és az évek során összecsiszolódtak. Milyen furcsa is ez, hiszen kamaszként – elsősorban a lányok persze – arról álmodozunk, hogy megtaláljuk a nagy őt, az igazit, akivel nincs is semmi teendőnk, hiszen minden tökéletes, harmonikus és olyan könnyű. Később érettebb fejjel rájövünk, hogy azért ez nem teljesen így van.

A szerelem, a vonzalom nem elég egy hosszú kapcsolathoz.

Sok türelem, kompromisszum, megértés kell ahhoz, hogy létrejöhessen egy olyan kapcsolódás két ember között, amelyben a párunk az életünk elengedhetetlen részévé, végső soron tehát az igazivá válik.

Egy házasság útját hullámvölgyek kísérik, boldogabb és nehezebb időszakok váltogatják egymást. Kezdetben a szerelem, az izgalom, a forró ölelés hatja át, amely egy hosszú kapcsolatban fokozatosan átalakul, és lecsillapodnak a túlfűtött érzések. Ám ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy életre szóló, örömökkel, szenvedéllyel és megújuló szerelemmel teli házasságban élni.

Az egyik legfontosabb összetartó erő két ember között, az intimitás. A kapcsolatok elején természetesen, spontán alakulnak ki az együttlétek érzelmi és testi szinten egyaránt. Később ahhoz, hogy ezt a meghitt, bensőséges kapcsolatot megőrizzük, nap mint nap tennünk kell. 

Újra és újra meghódítani

A házasságokban eluralkodhat a biztonság érzése, hiszen már „megszereztük a másikat, a miénk”, miért kellene tovább küzdenünk a kegyeiért. Ellustulunk a kapcsolatban, elfelejtünk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat, és a megszokás elkezdi rongálni a mindennapokat.

A munka világában a pénzt hajszolva, gyermeket nevelő szülőként valljuk be, sokszor nehéz egymásra szerelmespárként, férfiként és nőként tekintenünk. Ahhoz, hogy az intimitást megőrizzük és fenntartsuk, kezdeményezésre és kreativitásra van szükség. Nem hangzik túl romantikusan, de előre meg kell tervezni, hogy mikor tudunk egymásra időt szakítani, amelyben csak mi vagyunk mint egy pár.

Nem anya és apa, vagy mint keményen dolgozó emberek, hanem mint férfi és nő.

Hogy mivel telik el ez az idő, azt már minden párnak magának kell eldöntenie. Az adott időszak hozza magával, hogy éppen mire van szükség a kapcsolatban: beszélgetésre, szenvedélyre, kikapcsolódásra. Igazából a lehetőséget kell megragadni arra, hogy kilépjünk a mókuskerékből, a hétköznapokból és a vágyat újra felébresszük. Akár még egy hétvégi nagy bevásárlást is könnyedebbé tehetünk azzal, ha nem egyből a zsúfolt boltba rohanunk, hanem előtte közösen beülünk egy kávéra, teára, sütire valahova és úgy indulunk neki a feladatoknak.

Természetesen az együtt töltött időt is az teszi igazán értékessé, ha valóban figyelünk egymásra. A kapcsolat elején még csüngünk a másik a szaván, figyelünk minden rezdülésére. Ez időközben gyakran elveszik. Sok nő panaszkodik arra, hogy a férje nem tekint rá nőként és csak a munkáról lehet vele beszélni, vagy férfi arra, hogy a felesége már csak a gyerekekkel törődik. Az egymás közötti kommunikáció valahol elveszik. Ezt azonban visszaszerezhetjük, ha többször kiszakítjuk magunkat a hétköznapokból és figyelünk arra, ami a másikat foglalkoztatja. Érdemes önvizsgálatot is tartani: aa szeretem a másikat, miért nem vagyok már kíváncsi arra, amit mondani szeretne? Igazán ismerem-e őt, hogy mi zajlik benne, mire gondol, milyen érzései vannak? Segíthet, ha ezeken a kérdéseken elgondolkozunk, és a válaszok ismeretében közeledünk egymáshoz.

Úton lenni

A kikerülhetetlen konfliktusok, válságok a kapcsolat fejlődésének kulcsai. Szükségesek ahhoz, hogy a változás beinduljon, és valami jobb alakuljon ki. Házastársként a problémák már nem csak az egyik felet érintik, hanem közösek, ezért a megoldáson is közösen kell dolgozni. Néha az segíti a probléma megoldását, ha lemondunk a megoldásról. Megeshet, hogy az egyik felet zavarja, hogy a másik egyre többet kér kimenőt és eljár tőle külön, a barátaival. Ezért egyre inkább meg akarja kötni a társát, görcsössé válik, a kapcsolatuk romlik, ami azt vonja maga után, hogy a másik mindinkább szabadulni akar. Sokszor probléma az, hogy a másikat tulajdonként kezeljük, birtokolni akarjuk, és nem adjuk meg a teret az elegendő szabadsághoz. A tulajdonként kezelt ember, azonban előbb-utóbb fellázad és az előző példához hasonlóan mindinkább szabadulni akar. Az egyensúlyt viszont megtarthatjuk, ha elengedjük a függőséget, és elfogadjuk, hogy egymáson kívül is fejlődhetünk és találhatunk örömet.

Popper Pétert idézve: „egy kapcsolat addig él, amíg a felek úton vannak, amíg valahonnét valahová tartanak.” Ez a közös út egy életen át tarthat és széppé varázsolható, ha közben tudatosan vigyázunk arra, hogy soha ne engedjük el egymás kezét és veszítsük el a másikat az út során.

A szerző Pap Ildikó life coach

Forrás:

Mesterkurzus: A Párkapcsolatok iskolája. Jaffa Kiadó, Budapest 2008.

Hans Jellouschek: Szeretni sokáig – Ami a párkapcsolatokat életben tartja. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2012.

Nyitott Akadémia: Párkapcsolat Klinika. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2011.