Ha párkapcsolatban élünk, a boldogság mellett számos nehézséggel kell megküzdenünk. Jelen cikk az egyik kihívást, a szülők hatását hivatott tárgyalni.
A párkapcsolatokra számos külső tényező nagy hatást gyakorolhat. Az egyik manapság meglehetősen gyakori konfliktusforrás a szülői ráhatás. Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan párral, aki ennek áldozatául esett, s az egyik fél édesanyja, édesapja, netán mindketten ellenezték vagy ellenzik a kapcsolatot, sőt, taéán az olvasók között is van, aki magára ismer. Ilyenkor rendkívül nehéz döntés előtt áll a párt, hiszen ha az egyik fél szülei nem fogadják el gyermekük szíve választottját, az érintettnek mérlegelnie kell: adjon igazat a lázadó szülőknek, vagy továbbra is álljon ki párja mellett?
Ilyen helyzetben a döntés igen lassan születik meg, ugyanis számításba kell venni, hogy a szülőknek milyen mértékben lehet igaza, s mennyire látja az illető reálisan a párkapcsolatát. Amennyiben a szülőknek nem felel meg gyermekük párja, általában olyan érveket sorakoztatnak fel, melyek által esetleg befolyással lehetnek gyermekükre. A továbbiakban a legtipikusabb példákat kívánom kiemelni:
Legtöbb esetben az anyagi feltételekre szokás hivatkozni. Ha a szülőnek nem felel meg a munka, amit a leendő menye/veje végez, a következő mondatok hangzanak el: „Miből fogtok megélni?” „Hogy teremtitek meg majd a gyerekeknek a megfelelő körülményeket?” „Ez nem munka, ezt bárki elvégzi”.
Szintén sokszor előfordul, hogy ha a pár egyik tagja valamiféle testi hátránnyal küzd, a másik fél szülei előítélettel fogadják őt, s mindig az adott hátrányt említi kifogásként. Ezt kétféle módon tehetik: közvetve vagy közvetlenül. A közvetlen szembesítés annyit tesz, hogy megmondják szemtől-szemben: „Nem vagy a fiamhoz való, mert vak/mozgáskorlátozott vagy, ez meghaladja fiam képességeit.” Szándékosan idéztem ebben a formában, hiszen általában a férfiak édesanyjára jellemző ez a magatartás, de természetesen előfordul férfiak édesapja, valamint lányok édesanyja által is e jelenség. Lányok esetén legtipikusabb az édesapa félelme. A közvetett szembesítés az előbbivel szemben azt jelenti, hogy a szülők szándékosan olyan feladatok elé állítják a gyermekük párját, hogy hátrányai kiütközzenek. Ezzel azt próbálják elérni, hogy fiúknak vagy lányuknak bebizonyítsák: párja nem hozzá való. További kifogásként az esetlegesen túl nagy, vagy túl kicsi korkülönbséget, az iskolai végzettséget, a társadalmi rangot, valamint a két fél közötti távolságot szokták említeni.
A végkimenetel számos esetben szakítás. Általában az a fél dönt így, akinek szülei folyamatosan próbálják őt erre az útra terelni. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor közös döntés alapján jut a pár erre az elhatározásra, hiszen úgy vélik, túl sokat kell azért szenvedniük, hogy egymáséi lehessenek.
Végezetül útmutatót szeretnék adni azok számára, akik jelenleg ilyen helyzetben vannak. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, tegyen legjobb belátása szerint. A döntés rendkívül nehéz, de rajtatok áll. Rajtatok és a párotokon. Érdemes számításba venni, mennyire erős az érv, mellyel szembesítenek titeket. Ajánlott közösen beszélni a problémáról, esetleg érdemes mindkettőtöknek összeírni a párkapcsolatotok melletti, illetve elleni érveket, és azt, mi szól szüleitek mellett, s ellen. Elsősorban kettőtök akaratát tartsátok szem előtt, mikor meghozzátok a döntést! Miután a végső döntés megszületett, a szülők elé érdemes ketten odaállni, s közölni velük az. Ez megkönnyítheti a helyzeteteket, hiszen tudjátok egymást erősíteni.
A szerző Krizbai Teca pszichológia szakos hallgató