Házasság vagy élettársi kötelék? Van lényegi különbség a kettő között? Valóban csak egy darab papír a házasság és nem változik semmi az igenek után? Vagy szorosabbra fűzi a kapcsolatot, esetleg ellenkezőleg, annak romlásához vezet? A fenti kérdések alapvetőek a 21. századi párkapcsolatokban, ugyanakkor hatalmas felelősséggel járnak, hiszen a döntés nem csak két embert érinthet és egy életre meghatározó lehet.
Kapcsolatonként eltérő, hogy a párok milyen módon kötnek egymással szövetséget, fejezik ki összetartozásukat. Számos érv felsorakoztatható mind az élettársi viszony, mind a házasság mellett, de természetesen mindenki maga dönti el, hogy számára melyik a kedvezőbb forma.
Házasságban élő nőként a különbséget az elköteleződés mélységében látom. Számomra a házasság, illetve az egymásnak tett fogadalom kinyilatkoztatás a társam és a világ számára az egymás iránti feltétlen szeretetről, az elfogadásról és az elköteleződésről. Olyan valódi egység megalapozása, amelyet bár két különböző neveltetésű, érzelmi és gondolati beállítottságú ember hoz létre, de amelyben mégis minden különbözőség ellenére, képesek életüket a legmélyebben megosztani egymással, és vállalni a közös felelősséget azért, hogy ha kell, áldozatokat is hoznak a kapcsolat érdekében.
A jegyesség szerepe
A házasságot megelőző eljegyzésnek ma már kevesebb szerepet tulajdonítanak, pedig a jegyben járás meghatározó felkészülés a közös életre. Maga az esküvő napja is fontos a pár életében, de akinek volt már része esküvőszervezésben, jól tudja, hogy a szervezéssel a bonyodalmak is együtt járnak. Az előkészületek során gyakran olyan témák is felszínre kerülhetnek, amelyek korábban tabunak számítottak. Ez az időszak lehetőséget ad egymás mélyebb megismerésére és olyan kérdések tisztázására, mint a pénzügyek, a férj és a feleség szerepe, a gyermekvállalás és a közös otthon megteremtése. Komolyabban feltárhatjuk a társunk értékrendjét, céljait, elképzeléseit a közös jövővel kapcsolatban. Megismerhetjük, hogyan kezeli az ellentéteket, mennyire kompromisszumkész a vitás kérdésekben. A lényeges kérdések kapcsán felszínre kerülhetnek az egyetértések és az ellentétek. Szembe kerülhetünk a másik fél olyan tulajdonságaival, cselekedeteivel (legyen az hiba, viselkedésmód, múltbéli történés), amelynek elfogadásával, megbocsátásával még feladatunk van.
A jegyben járás kiváló lehetőség arra, hogy önmagunkba nézzünk,
és helyre tegyük mindazokat az elképzeléseket, amelyeket elvárunk magunktól és a társunktól a közös út során. Tisztázhatjuk, melyek azok az erőforrások, amelyekre építkezhetünk, és melyek azok a hiányosságok, amelyekkel kapcsolatban változtatnunk, fejlődnünk kell.
Régi és új család
A házasság – bár elsősorban két emberről szól – a két család egyesülését is maga után vonja. Azonban fontos, hogy két, érzelmileg is érett, felnőtt ember kössön egymással házasságot, akik már leváltak a szüleikről. Ez természetesen nem a kapcsolat megszakítását jelenti, hanem azt, hogy a pár képes az érzelmi, gazdasági és egyéb kérdésekben függetlenedni és döntéseikért felelősséget vállalni. Hiszen a gyermekvállalás esetén is kiemelkedően fontosak ezek a tulajdonságok. Elengedhetetlen a saját határok védelme és annak konkretizálása, hogy a szülők milyen mélységig szólhatnak bele a pár életébe. Természetesen a gyermek a szülő számára örökké a gyermeke marad, de meg kell tanulniuk elfogadni azt, hogy most már egy érett férfi és érett nő áll előttük, akinek el kell tudniuk engedni a kezét és új útra kell bocsátani.
A házasság során új szerepek fogalmazódnak meg. A házastársak egymás segítői, támogatói, és olyan egyenrangú felek, akik stabil hátteret, biztonságot nyújtanak egymásnak, azáltal, hogy szeretnek és szeretve vannak. A házasságkötés egy közös út kezdete, amely során már valódi társként kell folyamatosan ápolni és gondozni a kapcsolatot.
Lehet házasságot kötni anyagi, érzelmi, biztonsági célból, de bármi is motiválja azt, a megtartó erőt az elköteleződés ereje adja.
A szerző Pap Ildikó life coach, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom önkéntese
