– Tessék mondani mi legyek?
– Legyen cipőfelsőrész-készítő!
– Miért pont az? Mondjon valami mást!
– Legyen orvos!
– Miért pont orvos? Különben sem bírom a vért.
Ez a párbeszéd egy tanácsadáson hangozhatott volna el...
Egyre több helyen lehet olvasni könyvekben, blogokon, hogy legyünk céltudatosak, akár vásárláskor, pálya- és munkahelyválasztáskor vagy akár az egész életünk megtervezésekor (a sort lehet folytatni :) ).
Kutatások bizonyítják, hogy a lakosság egy igen kis része, kb. 10-20%-a az, aki tudatosan végiggondolja, mit szeretne elérni, mik a motivációi, mit érez a dologgal kapcsolatban, és mit is kell tennie érte, hogy elérje.
Nem vagyunk egyformák. Van, aki halogat, van, aki gondolkodás nélkül cselekszik, és van, aki tervez, megfontolva halad.
Választás, döntés előtt ismeretségi körben arról is érdemes érdeklődni, ki hogyan old meg egy problémát, mik a szokásai, ha cselekvésre kerül a sor. Aki szereti a munkáját, attól kérdezzük meg, hogyan került arra a területre, mit kellett tennie érte, milyen nehézségekkel küzdött meg azért, hogy elérje a célját.
Tehát, táncoljunk…
Dorka lányom középiskolás korában egyszer csak elkezdett drótokat hajlítgatni, majd kövekkel megdíszítette, bőrre akasztotta azokat, és készen volt az első ékszer kollekciója. Évekkel később egy alkalommal nagy erővel nyomta az ollót, lenyisszantott egy szép darabot az ujjbegyéből. A sebészeten kötött ki.
A szakma tanulása során sokszor vágott a kezébe, égette meg az ujjait, megfájdult a sok üléstől a dereka, de ezek a nehézségek nem rettentették el, kitartott, és mestermunkák kerülnek ki a keze alól.
Bori lányom, folyamatosan küzd a harapós kutyákkal, birkózik a neveletlen ebekkel, ha csak teheti mentett elhanyagolt kutyusoknak adja vissza az önbecsülését a szép tisztára mosott és nyírt bundájukkal. Az állatszeretet hajtja.
Az is érdekes lehet, hogy ki mit rontott el, hol kellett volna másképpen alakítani az életét, lehet tanulni mások hibáiból.
Könnyebb eleve jó döntést hozni, ha előtte körüljártuk a témát, megfogalmaztuk az esetleges buktatókat, s azt, hogyan lehet ezeket elkerülni, sőt, ki lehet kérni szakember(ek) véleményét is a kérdésben.
Vállalati szinten tudjuk, hogy jó stratégiát kell ahhoz készíteni, hogy jól működjön a cég, és folyamatos legyen a fejlődése.
Ezt kell tenni a saját céljainkkal is!
Stratégiát kell alkotni, mikor, mit és hogyan tegyünk, mi az, amit biztosan kerüljünk el.
Tehát, táncoljunk…
Fontos a rugalmasság: ha más ötlet később jobb megoldásnak látszik, bármikor tudunk változtatni, a házon kívül semmi sincs bebetonozva.
Vannak olyan gyerekek, akik már alsó tagozatos korukban pontosan tudják, mik akarnak lenni, ha nagyok lesznek… tanulnak, versenyekre készülnek, zenélnek, iskolás éveiket a jó teljesítmény elérése tölti ki. A jó tanulók általában jól sportolnak, mert ép testben ép a lélek, sokkal jobb eredményeket érnek el a tanulmányaikban is, ha rendszeresen mozognak.
De lehet-e erőltetni ezeket?
Ha a szülő tanult zenét kiskorában, akkor beíratja a gyereket is. Ám előfordul, hogy a kicsinek nem ez az útja, ezért egy idő után az óra mellé jár.
Ha a szülő sportolt, tudja, hogy fontos a mozgás, viszi iskola után a gyereket edzésre, aki ha beleszeret, magától is fog majd járni később is.
Mi az, ami a legjobban hat? A szövegelés, a prédikálás?
A példa.
Aki felnőttként még nincs a helyén, nem szereti a munkáját, tele van panasszal, mindig hibáztat valakit vagy valamit, ezt a hozzáállást, szemléletmódot adja tovább a gyerekének.
Szülőként sem kell tökéletesnek lennünk, őszintének viszont érdemes. Érdemes átgondolnunk, hogyan látjuk az adott helyzetet, hol „rontottuk” el, mit csinálnánk másképp, ha visszamehetnénk az időben. De nemcsak mondani, tenni is kell azért a jelenlegi életünkben, hogy helyre hozzuk a „hibát”.
Szerencsére van egy újra-tervez gomb, amit bármikor meg lehet nyomni felnőttként is, ha változtatni akarunk. Ha a gyermekünk azt látja, hogy van lehetőség módosítani, jobbá tenni az életet, akkor ezt tanulja meg Ő is...
Tehát a lényeg a tervezésen és a megvalósításon van!
Tehát, táncoljunk…
Egyszer egy jógi mester volt az ügyfelem, méltatlankodva mesélte, hogy a felesége is munka nélkül van, egész nap ül a szoba közepén és meditál. Hogy fog így munkát találni?
Kell a gondolkodás, a magunkba mélyedés, de a cselekvés, a megfelelő lépések megtétele nélkül nem lesz siker.
Érdemes végig gondolnunk, hogyan, milyen körülmények között szeretnénk majd dolgozni?
Mi az a tevékenység, amit nem ununk meg két nap alatt, ha napi nyolc órában végezzük?
Mi az a téma, amiért tudunk lelkesedni?
Mi az a terület, ahol szívesen képezzük magunkat tovább, újra és újra, nyomon követve a folyamatos változásokat?
Hallgattam egy nagyon értékes beszélgetést az egyik Tv csatornán, aminek a résztvevői közt volt az olimpiai aranycsapat egyik vízilabdása, egy híres elismert színész és egy zongoraművész. Arról beszéltek mindhárman, hogy alázattal, szorgalommal kell dolgozni, sok-sok évet, dacolva a nehézségekkel, kitartóan, csapatszellemben egymásra figyelve, akkor a siker sem marad el. Mindegy, hogy valaki egy céget irányít, villanyt szerel, szívet operál vagy hegedűket készít! Szeresse és lelkesedéssel tegye a dolgát!
Ők táncolnak… már zenére!
„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan...” (Nikosz kazantzakisz: Zorbász a görög)
Tanácsadáson én nem mondom meg az ügyfeleimnek, milyen döntéseket hozzanak! Helyettük nem is cselekszem.
Amit teszek, hogy célzott kérdésekkel terelem a figyelmüket a megfelelő területre, ami segít tudatosítani, konkrétan megfogalmazni, mit szeretnének, mi a számukra legmegfelelőbb út, mi az, amiben jól éreznék magukat akár hosszú távon is.
Segítem az elérési útvonal lépéseinek kidolgozását, megterveztetem velük, mikor akarják megtenni a lépéseket, és mennyi idő múlva akarnak elérni azokra az állomásokra, a mik a fő cél eléréséhez vezetnek.
Kinek kell tanácsadó?
- Aki elfogad szakmai támogatást és hajlandó tenni saját magáért!
- Aki szívesen meghallgatja, mások hogyan érték el a sikereiket.
- Aki a fejlődést és előre haladást választja.
Kinek nem kell tanácsadó?
- Aki tudja, mit szeretne, és magától teszi meg a szükséges lépéseket.
- Aki elkötelezett, hívást érez a kiválasztott téma iránt, ebből lesz neki hivatása.
- Aki ha kell, újra tervez, módosít, megtartja gyermeki rugalmasságát.
Azt szoktam mondani az előadásaim végén búcsúzóul ügyfeleinknek:
Akár velem, akár nélkülem, de találják meg a számukra legmegfelelőbb állást. (pályát, hivatást, területet, szakmát, iskolát, lakást vagy akár életük párját…)
Tehát, kezdjenek el táncolni…!
Arany Ágnes, munkavállalási tanácsadó, mentálhigiénés mentor, tréner
