Az Activity kistestvérét mindenki játszotta alsó - tagozatos korában. Nagyon szerették az én tanítványaim is, újra és újra jókat tudtunk nevetni a sete-suta mutogatásokon. Szinte ugyan azok a szakmák jöttek elő naponta: fodrász, asztalos, festő, cukrász, autóvezető, szerelő, orvos, még sem unták soha.
A színészeknek van a legjobb dolguk, mert mindig játszhatnak, más és más bőrébe bújhatnak, kipróbálhatnak rengeteg szakmát, személyiséget, életet, és még fizetést is kapnak érte. :)
Mindenki nem lehet színész, de próbálgatni érdemes, beleélni magam és elképzelni, mi lenne, ha…
A gyerekek amit láttak a szakmákból a mindennapi életükben, azt játszották el nagyon lelkesen.
Szakmaismertetés zajlott a családi műhelyekben, ahol apa vagy anya otthon (be)dolgozott, a nagyinál, amikor elővette a varrógépét, nagyapa megmutatta, hogyan kell megmetszeni a barackfát.
Kincses bánya ez a gyerekeknek, hiszen utánoznak, „segítenek” nagyon lelkesen, és közben tudattalanul készülnek a pályaválasztásra, fejlődik önismeretük.
Kis unokám fúróval járkál, pont úgy illeszti a szerszámot a fadarabhoz, ahogy apától látta. Takarít, (tudja már mindenki,) porszívózik , törölget, felmos, lemos, gyurmából süt palacsintát, és dobálja ahogy anyától tanulja. Még csak másfél, de már készül…
A játék fontosságáról hatalmas szakirodalmat találunk, és nem véletlenül. Az önfeledt tevékenység már kisgyermek korban nagyon építő, fejlesztő, az egyéni és társas játékok más és más területeket aktiválnak bennünk.
Az is jó, ha tudnak magukban tevékenykedni a gyerekek, és fontos, hogy megtanuljanak társakhoz kapcsolódni a közösségekben. Mikor változnak a szereplők a játékokban, meg tudják ismerni a különféle személyiségekhez való igazodást is.
Otthon, ha vannak tesók, ez a fejlődés óhatatlanul megtörténik, a szocializációs készségek elsajátítása szinte magától zajlik.
Lányaim, amikor óvodás korúak voltak, rendszeresen szerepjátékokat találtak ki, és órákig benne maradtak a történetben. Rengeteg játék hevert körülöttük állandóan, de ők átlátták a káoszt, minden tárgynak meg volt a szerepe.
Pályaválasztásnál azok a fiatalok tudnak könnyebben dönteni, akik játékaik során bele tudtak bújni sokféle szerepbe, és vissza tudnak gondolni arra, melyik volt számukra a megfelelő közeg.
Napi munkámban a pályaválasztási tanácsadáson mindig rákérdezek, mire emlékeznek fiatal ügyfeleim a gyermekkori játékaikból, mik voltak a kedvelt tevékenységeik. Mit olvastak szívesen, milyen szabadidős tevékenységek töltötték ki a mindennapjaikat.
Egy fiatalember, kicsi korában a nagypapája műhelyében szívta magába a forgács illatát, ismerte meg az asztalos mesterség szépségét, egészen pici korától ott sertepertélt, fúrt-faragott, imádott ott jelen lenni.
Erről aztán teljesen megfeledkezett.
Mivel értelmes, jó tanuló volt, a család bíztatására Főiskolára jelentkezett, de az első évben kimaradt, mert nem érezte sajátjának a területet. Hosszú beszélgetéseink és feladatokra épülő kutató munka után jött rá, hogy az asztalosság a neki való szakma, elvégezte a tanfolyamot, vállalkozást indított, és azóta is boldogan készíti a gyönyörű tárgyakat.
Egy másik ügyfelem egyetemi végzettsége után már kisgyerekes anyukaként jött rá arra, hogy nem szeretne irodában dolgozni, inkább otthon a gyerekek közelében maradna. Kiderült a beszélgetéseinkből, hogy imád és tud is varrni, ez után eljutott pár hét alatt odáig, hogy kitalált egy vállalkozást magának, piackutatás után belevágott és meg is él a gyerekkori hobbijából.
Bár mi lehetsz, amit el tudsz képzelni, ha van elég erőd és kitartásod, hogy mindent meg is tegyél érte!
Nagyon sok példa van arra, hogy olyan területen tudjuk jól megállni a helyünket, ahol a kellő motiváció mindig tovább tud lendíteni a nehézségek leküzdésén és a problémák megoldásában.
Javaslom a pályaválasztás előtt állóknak, írják le őszintén csak maguknak az alábbiakat:
- mik voltak a kedvelt játékaim, tevékenységeim
- az iskolában a kedvelt tantárgyaim, miért szerettem ezeket
- a családi hagyományokban mire akadtam ( felkutatni apa, anya, nagyszülők, rokonok foglalkozásait, mi alapján döntöttek, hobbi szinten végzett tevékenységeik, erősségeik, eredmények, stb.)
- erőforrásaim: képességeim, jó tulajdonságaim (önbizalom, tanulási képességek, erősségek, gyengeségek-fejlesztendő területek, kitartás, megküzdés, tehetségeim, és amiket kizárok, hogy azt biztosan nem…)
- mit tartok értékesnek az életben
- mit szeretnék elérni: célok, vágyak
- mit vagyok hajlandó megtenni, hogy elérjem a célomat – (pl. cselekvés, tanulás…)
Érdemes a célokat rész célokra bontani, kidolgozni a lépéseket, idő keretet adni, mikor akarom elérni, ki kell dolgozni az elérési útvonalat. Aki vizuális típus, az rajzolja le az elképzeléseit, aki rendszerező alkat, az tervezhet excel táblázatba és, vezetheti a magvalósulás lépéseit.
Az már bebizonyosodott, aki tervez, tudatosan készül, az tud megvalósítani - és persze rugalmasan eltérni a tervektől , ha úgy alakul.
A választás egy hosszú folyamat, amit nem lehet elég korán elkezdeni.
A cél, hogy boldog, elégedett, harmóniára törekvő emberré váljunk, amilyenek gyerekkorunkban már voltunk egyszer.
Arany Ágnes
munkavállalási tanácsadó
mentálhigiénés mentor
tréner
