„E fiúból pap lesz, akárki meglássa!" – írja Arany János, a Családi kör című mindenki által ismert és szeretett versében. Miből is gondolhatott erre a családfő? Este, a biztonságot adó családi körben a fiú kezében ott a könyv, nyilván olvasott rendszeresen, ez kötötte le a szabadidejét, figyelmét. Abban az időben ez ritkaságnak számíthatott. Így vonhatta le apja a következtetést, hogy tanult ember válik majd belőle.

Ha ma bekukucskálnánk egy család estéjébe, mit látnánk? Anya készül a másnapi prezentációjára, közben főz, megy a mosógép, válaszol a mail-ekre, chat-el a barátnőjével, beragasztja a bibis ujjacskát, megkérdezi Apát, mi volt ma a munkában, és még lehetne folytatni a sort. Anya sok mindent csinál egyszerre… és bírja, egy darabig. Apa fáradtan hazajön, megszereli a csöpögő csapot, közben meccset néz, de figyel a gyerekre is, aki megmutatja a letöltött játékot, Anyának lopva ad egy puszit, ahogy elsuhan mellette. A fiú írja a leckéjét, írogat a Face-en, anyagot keres a laptopon a holnapi órához, közben játszik a kedvenc lövöldözős játékával. És enni kér.

Már szédülök is, ahogy ezeket leírtam: ez a mai világunk, ahol bonyolódik a helyzet: már nem lehetünk biztosak abban, hogy aki olvas, abból pap lesz. Ritkábban és kevesebben olvasnak könyveket, mert itt a technika, a kényelmesen elérhető, rengeteg tv csatorna. Ami nincs fenn az interneten, az nem is létezik, találunk érdeklődésünknek és igényeinknek megfelelő tartalmakat, bárhol, bármikor. 

A kicsi gyerekeknek megvesszük és odatesszük már a pelenka mellé a csodálatos kivitelű és életkori sajátosságoknak megfelelő színes, szagos, gyerekbarát-anyagú könyveket. Emellett azonban – kár lenne tagadni  –, jelentős konkurenciát jelentenek a mozgó, zenélő, beszélő játékok. Az újszülött kort átlépve már nyúlnak is a tabletekért, a szülő okostelefonjáért. Ráéreznek, hogyan kell kezelni, használni ezeket az eszközöket. Később a Dédinek is ők magyarázzák el, mi hogy működik, ami előre vetíti hozzáértésüket az informatika területén, ami persze szuper. De olvasnak-e majd könyveket? Tudomásul kell venni, hogy ebben a környezetben szocializálódnak, a technika ott van a kezükben, de ez nem pótolja a szülő, nagyszülő mesemondását. 

Szerencsére azért a mai fiatal szülők számára fontos a kötődő nevelés, rengeteg ölelést, figyelmet, szeretetet kapnak a gyerekek. Sokat mesélnek nekik, együtt mondókáznak, ugyanúgy mint ahogy ők is megkapták ezeket szüleiktől. Látom a nagylányomon, mennyire fontos neki, hogy a kisfia igényeit figyelembe vegye. Érdeklődésére azonnal reagál, engedi kipróbálni, megtenni a dolgokat, hagyja, hogy saját tempójában fejlődjön, szeretettel támaszt korlátokat a veszélyt jelentő próbálkozásoknál. Ott a sok mesekönyv, a zenélő, beszélő, fejlesztő játék, és a hagyományos tárgyak, amikből a fantázia gyárt játékot, mint a fakanál, ruhacsipesz és társai. Ezek mind jól megférnek egymás mellett a gyerekszobában.

Vágó Pál: Teregetés (fotókredit: Nagyházi Galéria)

Kis unokám, is azt látja otthon, amit nagyon sok gyerek, hogy Anya főz, mos, tereget, takarít. Ami már speciális helyzet, hogy időnként elmegy otthonról és a kutyákat csitt-csatt megnyírja, akkor Apával lehet játszani. Ha Apa nincs otthon, mert „dógozik”, akkor ez azt jelenti, hogy szerel, létrehoz, alkot, a munkájához szükséges berendezéseket, eszközöket készíti, hét végén vásárokban eteti a népet az isteni finom tárnoki kenyérlángossal, vasalós lepénnyel, akkor „Aga” (Anya) van szolgálatban, és vele lehet menni „bigizni”(biciklizni).

Kisgyermekkori játékaink, élményeink, a látott és tanult mintázatok is befolyásolhatják majd a későbbi döntést. Vajon mit is játszik a mi kicsinyünk? Főzőset, takarítósat, teregetőset, porszívózósat, (ami a favorit még mindig), szerelőset, autóvezetőset. Érdekes és érdemes lesz figyelemmel kísérni, hogy fog alakulni a személyisége a játékai és a családi környezet hatására. Vajon mire fog nagy korában visszaemlékezni a mi kis Betykónk ebből az időszakból?

Jóval később a pálya– és szakmaválasztásnál majd érdemes kérdezősködni a családban és a rokonságban, ismeretségi körben arról, ki mi szeretett volna lenni gyermekkorában, hogyan alakult aztán az életútja. Nagyon sok érdekes történet rajzolódik ki ilyenkor, események, befolyásoló tényezők, amikről még nem esett szó esetleg a családi asztalnál, baráti beszélgetéseken. Azt is érdemes lesz végiggondolni, mi az, ami ebből minket is megszólít, mi az, amire bővebben is kíváncsiak vagyunk!

A mi családi körünkben meséltek arról, hogy apai ágon a nagymamám apukája kántortanító volt, a nagymamám tanítónő lett. Anyukám a családjának első diplomásaként, hivatástudattal munkálkodó pedagógusként dolgozott nyugdíjas koráig. Ahogy a családi legendáriumban szerepel, mindenki szerette azt a munkát, amit csinált. Művészek is szép számban akadtak a famíliában, keramikus, festő, népi iparművész, építész, mind-mind befolyásolta az utódok készségeit, képességeit, tehetségét. Érdemes ezzel a témával „házalni”, gyűjteni a pályaválasztás-történeteket, mert rengeteget lehet belőlük tanulni, erőt meríteni, példát követni, vagy éppen példák miatt valamit kizárni.

Mit kívánunk a gyerekünknek? Legyen belőle a szakmáját szerető, motivált felnőtt, aki tudja mi a célja, és azért, hogy elérje, kész tenni, tanulni, dolgozni! A szülő dolga csupán annyi, hogy ebben támogassa őt már egészen pici korától. Ugye milyen egyszerű?

Arany Ágnes ( Mert a név kötelez! Ebben az esetben: írásra.)

munkavállalási tanácsadó

mentálhigiénés mentor

tréner