Célunk, hogy megszülessenek a kívánt gyermekek

„Királylány farmerban” – bemutatkozik a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vloggere

„Királylány farmerban” – bemutatkozik a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vloggere

„Királylány farmerban” címmel elindult a a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vlogja. Máté Lilly volggert a Mozgalomhoz fűződő viszonyáról, a videós terveiről és a gyermekvállalásról is kérdeztük. 

lilly.JPG

Hogyan kerültél kapcsolatba a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalommal?

Az egyetemen keresztül ismerkedtem meg a Mozgalommal. Egy kurzus keretein belül lehetőségem volt harminc órát önkéntességgel tölteni. Tizenhárom szervezet közül esett a választásom a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomra, mert a szerettem volna, ha az önkéntességemnek köze van ahhoz, amit tanulok. Mivel a szakpárom egyike a család- és gyermekvédő tanárság, így ez itt megvalósulhatott.

Miért döntöttél úgy, hogy vlogot indítasz?

Mindig vágytam arra, hogy megosszam másokkal a gondolataimat, érzéseimet, tapasztalásaimat a világról. Annyi változott, hogy eddig inkább írásban adtam ki magamból a szomorúságomat és a boldogságomat. De ahogy a világ változik, úgy rájöttem, hogy változnom kell nekem is. Az írástól nem fordultam el végleg, csak szeretném egy kicsit fejleszteni, megújítani magam.

De ennél fontosabb célomnak tartom, hogy a saját történetem megosztásával erőt adjak másoknak!

Mesélj magadról! Mit érdemes tudni Rólad?

2016 decemberében született kisfiam, egyetem alatt. A tanulmányaimmal – ha minden jól alakul – jövőre végzek, mint Német, illetve család- és gyermekvédő tanár. Eközben egy cégnél is gyakornokoskodom. Nem is tudom, mi többet mesélhetnék- igazából egy teljesen átlagos életet élek, ha van egy kis énidőm, szeretek filmeket nézni, beülni valahová meginni egy jó meggysört, megismerni új embereket, helyeket...

Milyen videókat készítesz a jövőben?

Sok tervem van, de ami egész biztos, hogy lesznek babás videók, elmondom a saját történetemet. Beszélek az önbizalomról, a kiteljesedésről, a nőiségről, az anyaságról…, meg leginkább arról amire a nézők kíváncsiak lesznek.

Manapság a veled egykorú lányok többsége még távol áll a gyermekvállalástól. Te miért döntöttél úgy, hogy fiatalon vállalsz gyermeket?

Az a tapasztalatom, hogy sokan vannak, akik vágynak babára, de mégis máshogy alakul az életük. Úgy érzik, nem fér bele az idejükbe, túlhajszoltak, megélhetési gondokkal küzdenek, sok tényező állhat emögött. Egy külön videót is tervezek készíreni arról, milyen előnyei és hátrányai vannak, ha fiatalon vàllalunk gyermeket. De annyit már most elárulok, hogy

nem bántam meg a döntésemet, mert egy kisbaba hihetetlen nagy ajándék és csoda:)

Mit adott neked az anyaság?

Türelmet mindenképp, és ami a legfontosabb, önzetlenséget. Szülőként rá vagy utalva, hogy beoszd az idődet. Ezek kis dolgoknak tűnnek, de az életről való hozzállásomon sokat változtattak. Segítettek, hogy azzal foglalkozzam, ami igazán fontos. Egy pár évvel ezelőtt még fogalmam sem volt arról, milyen komoly logisztikát igényel, hogy egy család jól működjön és ne csak a gyerek(ek), de mindenki jól érezze magát benne. Sokszor fáradságos feladat az anyaság, de nincs ahhoz fogható érzés, amikor látod a kisbabádat nevetni, járni, felcseperedni.

 

Máté Lillyvel Janovicz Andrea pszichológus beszélgetett.

„Királylány farmerban” – bemutatkozik a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vloggere Tovább
Kicsi és kocsi – babakocsis tapasztalatok, 1. rész

Kicsi és kocsi – babakocsis tapasztalatok, 1. rész

„Ez testvérfellépő. Nézd, Zsombi! Ez testvérfellépő!” – magyarázta négyéves lányom nagy lendülettel az óvodai vegyes csoportban a hatéves nagyfiúnak.

babakocsi.jpg

Nekem jóleső volt ezt a hangsúlyt így hallanom, azt gondolván, hogy lám, dicsekszik a testvérével, pedig természetesen másféle büszkeség feszíti az óvodást, mint a szülőt. Előbbi  érezhetően azt remélte ettől a változástól, hogy ő is „fokozatot lép” az óvodai csoportban, és már nem lehet majd őt olyan könnyen félretolni a „te kicsi vagy” kezdetű mondókákkal. Könnyekig hatódtam akkor is, amikor a kórházból a mózeskosárral kilépvén az unokatestvérek serege zsongta körbe igazi kíváncsisággal a háromnapos újszülöttemet, mire óvodás lányom szinte rávetett magát a mózesre: „ő az én testvérem, ő az én testvérem!” Biztosan volt benne aggodalom az új helyzet miatt, anya is eltűnt ugyebár napokra, de az esemény mégis csak az összetartozás érzését hozta elő belőle. Mint ahogy ez az eszköz is, amelynek megnevezését annyira fontos volt hangsúlyoznia az óvodában.

A testvérfellépőnek emellett kétségtelen fizikai előnyei is voltak számára, hiszen ezen őt is gurítottam, nem kellett a babakocsi mellett baktatnia. A gyerekek fáradhatatlanok, ha játékról van szó, de a kutyagolás monotóniáját többnyire nehezen viselik, az én lányom is élvezte hát az utaztatást. Úgy vettem észre azonban, hogy a testvérfellépő használatában legalább ennyire fontos neki a kényeztetés érzése, hogy nem csak a „betolakodó” élvezi az anyai gondoskodást.

Én pedig a végtelen szabadságot éltem át benne, hogy egyszerre tolhatom mindkettőjüket.

A gyerekek jó helyen, kicsi a mózesben, az ugrabugráló nagyobb teljesen kontrolláltan a kezeim között áll, lehet vele közben beszélgetni, megpuszilni a fejecskéjét, és végre egy felnőtt tempójában haladunk! Többnyire természetesen a játszótér felé, ahol már mindenkinek „szabad a pálya”. 

Később, amikor a kishugnak is nyiladozott az értelme, a testvérfellépő tovább segítette a gyerekek közötti kommunikációt: a két gyerek egymással szemben volt, a kicsi különösen örült a nagynak, a nagyobb pedig büszke lehetett arra, hogy őrá felnéz valaki. Nekünk nagyon nagy szolgálatot tett a testvérfellépő.

A kicsi – harmadik gyerek lévén – már nagyon kiérlelt babakocsiban cseperedett. Valóságos luxus limuzin volt, amelyet használtan szereztem be, és saját kézzel, új ropogós textíliákkal felújítottam. Gyönyörű érzés volt a nyolcadik hónapban a teraszon ülve a kupola bélését öltögetni, miközben kisbabám odabentről szólt hozzám. És a mózeskosár – a piros inges macikkal és kék-fehér pöttyös labdákkal – abszolút egyedi lett, pont ilyen senkinek sem volt.

A kelengye varrogatása a mai textilipari kínálat mellett lassan úri huncutságnak tűnik, pedig nem! Nekem az anyaságra való készülődés fontos része volt. Igaz, én mindig szerettem varrni, más talán másban találja ezt meg, szobafestésben vagy a kiságy díszítésében, miközben a saját lelkét is öltözteti. Én boldogan varrtam. Első gyermekemmel vagy ötven méter pamutkartont szegtem be, lepedőknek, huzatoknak, függönynek, de a babakocsikhoz akkor még nem is gondoltam nyúlni.

Fogalmam sem volt, mi az igazi különbség kocsi és kocsi között. A harmadiknál már láttam.

Például két mózeskosár méreteiben akkora különbség is lehet, hogy míg az egyiket három hónapos korában kinövi egy átlagos csecsemő, a másik a jóétvágyú egyévesnek is kényelmes! A kényelem pedig nem kizárólag a tágasságot jelenti, ugyanis a méretein túl egyéb paraméterei is vannak egy mózeskosárnak, mint az emelhető háttámla, a szellőző rendszer, a hintázó bölcsőfunkció, amelyet az ébredező gyerek maga hoz ringásba, és a belső biztonsági öv, amely lehetővé teszi nagyobb izgő-mozgó baba altatását, utaztatását. Korábbi tapasztalataimmal már nagy gonddal választottuk ki legkisebbem számára azt a használt mózeskosaras babakocsit, amelyenek felújításába érdemes volt munkát fektetni, mert a fenti tulajdonságokkal mind rendelkezett.

Így nézett ki benne a majdnem 4 kilós újszülöttem:

4kilo_s_u_jszu_lo_tt_a_mo_zesben.jpeg

És így ült benne nyolc hónaposan, majdnem tízkilósan:

8ho_napos_a_mo_zesben_u_l_rugiban.jpg

és még pufikabátban is belefért:

8ho_napos_a_mo_zesben_u_l_pufikaba_tban.jpeg

Hát így jártunk az óvodába, gyalog és testvérfellépővel, majdnem egy éven át.

Júniusi gyerek lévén a kicsi már bőven elmúlt fél éves, amikor februárban már mindenkiben mocorgott a tavasz, én is elővettem hát a sportülést. Bizony még egy harmadikkal is olyan büszke az ember, hogy már mennyit fejlődött csemetéje, és a sportkocsi egy új korszak kezdetét jelzi. Csalóka volt azonban még az időjárás, pár nap múlva eltűnt a napocska, s a hóviharos márciusban ismét a még mindig jól működő mózeskosárral indultunk útnak, mert abba sosem fújt be a szél.

Végül tíz hónapos koráig használtuk, mire igazán és minden téren kitavaszodott: l

egkisebbünk is  „fokozatot lépett” a mózeskosárból a sportülésbe! Az élet kérlelhetetlenül halad, de olyan jó ezt látni!

Legközelebb elmesélem első saját babakocsi beszerzési kálváriámat, és miként tértünk vissza évekkel később a generációk óta jól beválthoz: a ringató vázas mózeskosarashoz.

 

A szerző Olexó Zsuzsa

Kicsi és kocsi – babakocsis tapasztalatok, 1. rész Tovább
Kérdezz, felelek az önkéntességről

Kérdezz, felelek az önkéntességről

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom önkéntesei válaszolnak

A Három Királyfi, Három Királylány mozgalom munkájából hatalmas részt vállalnak az önkénetesek. Most őket, vagyis néhányukat kérdezzük arról, mit tapasztaltak nálunk.

onkentes.jpg

Miért döntöttél úgy, hogy önkéntes szeretnél lenni? Mit jelent számodra az önkéntesség? 

András Kinga: Jelenleg háztartásbeli vagyok, tehát sok időt töltök itthon, a családom körében. Olykor vágyom rá, hogy kimozduljak és más emberekkel is találkozzak, dolgozhassak valamilyen jó ügy érdekében. Ezért kerestem önkéntes munkalehetőséget. Számomra az önkéntesség olyan másokat segítő munka, amelyet anyagi viszonzás nélkül teszek. Fő motivációm, hogy egy jó ügyért ténykedjek, jó emberekkel, jó hangulatban. A köszönő szavak, melyeket viszonzásul kapok, mindig nagyon jól esnek.

Kléri Judit: Mivel nincsenek gyermekeim, több szabadidő lévén szerettem volna valami hasznosat csinálni. Az önkéntesség számomra jó érzés, örülök, hogy segíthetek.

Salánki Enikő: Voltam más szervezésben programokon segìtő, és sokat adott számomra, de úgy éreztem, most valami másban szeretnék már segìteni.

 

Honnan hallottál a mozgalomról, miért pont minket választottál?

András Kinga: A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomról először interneten olvastam. Akkor valami nagyon megfogott, ezért tovább böngésztem, kutakodtam a Mozgalom tevékenykedéseivel kapcsolatosan. Egy alkalommal el is mentem a Három Királyfi egy konferenciájára résztvevőként, akkor éreztem, hogy azok az értékek, melyekért a Mozgalom küzd, az az életfilozófia, amely szerint a Mozgalom dolgozik nagyon hasonlít az én életszemléletemhez, értékrendemhez. Akkor született meg bennem az a döntés, hogy én itt szeretnék önkéntes munkát vállalni, ha befogadnak...és befogadtak:).

Kléri Judit: Interneten találkoztam a mozgalommal.  Tetszett a mozgalom célkitűzése.

Salánki Enikő: Ismerősők által láttam meg a mozgalom egyik programját Facebookon.  Először a mozgalom sokszìnű programjain vettem részt, mint a SOTE-s előadások, szemináriumok, párkeresős programok, filmklubok. Végül adódott egy lehetőség, hogy a filmklub vezetését átvehessem. A mozgalmat már addig is nagyon szerettem, és nemesnek tartom a küldetését, hogy a kìvánt gyerekek megszülethessenek, és a családtámogatását.

Büszke vagyok rá, hogy a mozgalom tagja lehetek. 

Milyen élményekben volt részed a nálunk töltött idő alatt? 

András Kinga: Nagyon jó emberekkel találkoztam. Tiszta lelkűekkel, akik figyelnek egymásra és képesek az önzetlenségre is. Legalábbis eddig ezt tapasztaltam, remélem a későbbiekben is így fogom érezni :). Egyfajta profizmust tapasztalok az önkéntesség szervezésében, nincs összevisszaság, rendszertelenség. A segítői munkák után mindig van visszajelzés, köszönet, ami jól esik. Ennyi szinte elég is, hogy a jót tenni akarásunk ne lankadjon:). 

Kléri Judit: Mindenki nagyon kedves és figyelmes, jó előadások vannak. Tavaly decemberben pedig eljuthattam az Angyalváró ünnepségre, Parajdra is.

Salánki Enikő: Sok érdekes emberrel tudtam megismerkedni, akik akár önkéntesek, akár előadók, akár vezetők vagy az adott programon résztvevők voltak. Mindig tuudtam újat tanulni, ami által több lettem.

 

Te hogyan látod, miben tudna még a mozgalom fejlődni az önkéntesek által?

András Kinga: Az önkéntes találkozókat jó lehetőségnek tartom. Ott elmondjuk, mi önkéntesekként hogyan láttunk egy-egy programot. Önkéntesekként sokszor elvegyülünk a résztvevők között és akarva-akaratlanul meghalljuk a vendégek véleményét az adott programról: mi volt az, ami nagyon jó volt, és mi volt az, ami kevésbé sikeredett.

Salánki Enikő: Hála Istennek olyan vezetők kezében van az irányítás, hogy folyamatosan fejlődik a Mozgalom mind a programok tekintetében, mind abban, hogy nemcsak Budapesten, hanem több helyen képviselteti magát. A közeljövőben pedig tervezik, hogy a határon túli magyarok területeire is eljuttassák.

Határ a csillagos ég. :)

 

Kérdezz, felelek az önkéntességről Tovább
A párkapcsolati konfliktusok leghatékonyabb „gyógyszere”

A párkapcsolati konfliktusok leghatékonyabb „gyógyszere”

Egy párkapcsolat, minden szempontból, de érzelmileg különösen komplex jelenség.  Két különböző személy hozza azt létre, és mindketten hozzák magukkal a szabályrendszerüket, szokásaikat, melyeket mindketten igyekeznek beleépíteni a közös életbe. Ezért aztán elengedhetetlen, hogy a két fél olykor ne keveredjen konfliktusba. Most ezek megoldásában szeretnék egy kis segítséget adni. Írásom Dr. Bagdy Emőke gondolatait  veszi alapul, akinek pozitív pszichológiáját gyorsan magamévá tudtam tenni.

kepernyofoto_2018-05-11_12_25_17.png

Amikor megismerünk valakit, s kialakul az a bizonyos rózsaszín köd, sokszor hajlamosak vagyunk nem törődni semmi mással, csak azzal, hogy  velünk van, akit szeretünk, ezért elhisszük, hogy megválthatjuk a világot, sőt már most a tökéletes boldogság birodalmába léptünk. Ilyenkor egy-két méterrel a Föld felett járunk, s párunkban csak a jót látjuk, hiába hívja fel környezetünk esetleg a napos oldalon kívülre is a figyelmet.

Ahogy telik az idő, a rózsaszín köd egyre halványul, kezdjük észrevenni párunk hibáit. Ilyenkor egyre több súrlódás keletkezik kettőnk közt, s egyre többször fogalmazódik meg bennünk a kérdés: „Mit szeretek benne, miért vagyok vele?” Ilyenkor hajlamosak vagyunk a kis hibákat is felnagyítani. Nagyon jellemző példa, hogy ha párunk nem vitte le a szemetet, vagy legalább is nem akkor, amikor mi elképzeltük, általában ilyen mondatok hangzanak el. :

„Már megint nem vitted le a szemetet! Hogy lehet így rád számítani?” „Mit akarunk egyáltalán mi egymástól?”  „Mit keresel mellettem?” A másik tipikus helyzet, ha az egyik fél nagyon rendszerető, a másik kevésbé. Mindennapos vitaforrássá válhat a rózsaszín köd halványulásával ez a kérdés. Hajlamosak vagyunk ez esetben is egymás fejéhez rendkívül bántó mondatokat vágni. De mi az ilyen helyzetekben a megoldás?

Az első, és legfontosabb dolog, hogy hiába az a bizonyos köd, érdemes megbeszélni mindent. Ezt a szó legnemesebb értelmében tanácsolom: az otthonról hozott szokásoktól a közös jövőn át mindent. Ajánlott például bevallani a másik félnek, ha nem vagyunk olyan rendszeretők, mint ő, s meg lehet kérni, támogasson bennünket a változásban.  Fontos, hogy a „változz meg” mondat soha ne hangozzék el, mert akkor párunk csak azért sem fog hajlandóságot mutatni a változásra.

A szeretetet ne elvárjuk, hanem mi is adjuk meg!

Máris máshogy fog alakulni a kapcsolatunk a párunkkal, ha a mindennapi feszültséget legyőzve arra gondolunk, hogy ő az, aki minden nap hazavár, aki szeret. Nem hibátlan – de hát senki sem az –, ellenben számíthatunk rá. Vannak a szemét levitelénél és a ruhák gyönyörű, makulátlan elrendezésénél sokkal, de sokkal fontosabb dolgok, mint például az elfogadás, a támasznyújtás, az, ha párunk velünk van örömünkben, bánatunkban.

Mindenkinek azt tanácsolom, mielőtt felkapná a vizet bármilyen hétköznapi dolgon, gondolja át, kit is szeret párjában, vegye számításba a sok szép együtt töltött percet, s próbáljon támogató jelleggel fordulni hozzá. Ez a mai világban nehéz, mert sok feszültségforrással vagyunk körülvéve, de ha tudatosítjuk magukban, gyorsabban megy majd, mint gondolnánk.

 

A szerző Krizbai Teca

A párkapcsolati konfliktusok leghatékonyabb „gyógyszere” Tovább
Szülők boldogságmorzsái – anyukák mesélik…

Szülők boldogságmorzsái – anyukák mesélik…

Boldog, vidám, megható, emlékezetes „gyerekes” pillanatokat idézek fel e cikkben, melyeket fiatal szülők, Dóra és Iván, Szilvia és Péter, Dóri és Gyuri osztottak meg velem, hogy ezúton is közöljék, milyen hihetetlen csoda és boldogság egy kisgyermek szülőjének lenni, támogatni őt a fejlődésben, segíteni, ha arra van szükség, s szeretni mindenekfelett azt a kis lényt, akit gyermeküknek tudhatnak. Íme, a 3+1 legcukibb történet, melyet egyaránt ajánlok az édesanyáknak, a családoknak Anyák napjára, valamint a gyermekvállalást fontolgató pároknak.

anya.jpg

Kendős hordozó

Dóra és Iván kislánya Nóri négy és fél hónapos. Dóra sosem felejti el azt a pillanatot, amikor kislányát a születése után rátették, még mielőtt bármi más történt volna vele, és a baba a nagy szemeivel rápillantott. Kicsivel később a babakocsi mózeskosarában vitték az esti sétára, a mózeskosár tetejét lehajtották, s a kis Nóri elkerekedett szemmel nézegette maga felett a fákat, házakat és az eget. Elképesztő volt látni, ahogy barátkozott az ismeretlennel, rácsodálkozott a világra. Nóri reggeli mosolya is elbűvölő, az édesanyja egész napját tökéletessé teszi, s ez a nehezebb reggeleken is könnyedén átsegíti a családot. Iván, az apuka pedig minden nap, amikor munkából hazatér, kap egy speciális mosolyt Nóritól, ami csak az övé, csak neki szól. „Dóra nagyon szereti a kendős hordozást, amikor csak teheti, így vannak együtt Nórival.” Nagyon megnyugtató mindkettőjüknek, közel vannak egymáshoz és ez nagyon jó érzés. Együtt nézegetik a környezetet, Dóra közelről meg tud mutatni mindent, és ha szükséges, megnyugtatni is így tudja legjobban Nórit. Dóra állítja, hogy leírhatatlanul békés dolog a kendőben rajta szuszogó gyerekkel sétálni, egyáltalán így együtt lenni.

Kész diplomata

Szilvia és Péter már gyakorlott szülők. Kislányuk, Jázmin az utolsó évben már nem igazán szeretett óvodába járni, ahogy ő mondta, „odobába”, mert nem szerette a délutáni alvásokat. Ezért amikor csak tehette, kikönyörögte, hogy ebéd után édesanyja vigye haza. Az ötödik születésnapja reggelén Jázmin kézen fogva ballagott Szilviával az óvoda felé. Egész úton csendes volt, láthatóan elgondolkodott valamin. Amint a kapuba értek, kibökte, hogy mi volt a gondolkodás tárgya:

„Anya! Nem lehetnék egész nap »ebédutános«?”

Azon gondolkodott végig az úton, hogyan fogalmazza meg, hogy nem szeretne aznap oviba menni, hiszen születésnapja van. Annyira cuki volt, hogy Szilvia kézen fogta Jázmint, és ovi helyett inkább elvitte sütizni. A történet természetesen „örök darab” lett a családi legendáriumban, mert ha azóta valaki a családban szabadságon van, azt úgy mondják, hogy egész nap „ebédutános”.  

Sorbaállás közben

Dóri és Gyuri kisfia, Bence húsz hónapos, eleven kisfiú. Nagyon hamar elkezdett totyogni, és Gyuri már alig várta, hogy elhangozzon a bűvös szó, APA. Dóri többször is elcsípte főzés, zuhanyozás közben, hogy a lelkes apuka belenéz Bence szemébe és artikulálva mondja: „A P A”, s várja a csodálatos pillanatot, amikor kisfia kacagva szemébe néz és utána ismétli a bűvös szót. Hát, ez nem így sikerült, s nem is ez lett Bence első szava, viszont miután végre kimondta, hogy „A P A”, a kedvenc szavává vált. Történt ugyanis, hogy egy vásárlás alkalmával egy középkorú, magas férfi állt be Dóri és Bence mögé a sorba, aki Bencét vélhetően az apukájára emlékeztette. Bence széles mosollyal rámutatott, és elkiáltotta magát,„APA!” Ekkor vált minden hasonló kinézetű férfi a boltokban, utcán, játszótéren és bárhol máshol apává. Dóri egy ideig egyik zavarból esett a másikba, de tulajdonképpen zavarában is nagyon élvezte a helyzetet. Pár hónap alatt lecsengett Bencénél ez reagálás, azóta kizárólag Gyuri az apa és minden más hasonló kinézetű férfi megmaradt egyszerűen bácsinak.

Zipzár-varázs

A történeteket hallva óhatatlan, hogy a kisfiam, Márk kedves, megható, bájos, vicces esetei is eszembe jutottak, egyet meg is osztok az olvasóval. Márk még egészen kicsi volt, és nagyon tetszett neki a zipzárak működése, minden táskán, ruhán, dzsekin, ha csak tehette, le-föl húzta a zipzárakat, közben nagyokat nevetett, s közben mindig huncutul méregetett. Egyszer a villamoson ültünk, Márk az ölemben, és elbűvölte a mellettünk álló férfi dzsekijének egyik zipzárja, és hát megpróbálta lehúzni. Lett belőle nagy bocsánatkérés és elfojtott mosolyok minden irányból. Innentől kezdve jobban kellett ügyelnem a zipzárak közelségére idegen környezetben. Persze hamar elmúlt ez is, „kinőttük”, de örökké bájos emlékünk maradt.      

Kedves Olvasó, abban egyetérthetünk, hogy mindezeket a történeteket csak úgy ismerhettük meg, hogy

a szülőknél, akik megosztották velünk családi életük e néhány emlékezetes pillanatát, a várt gyermekek megszülettek.    

 

Kovácsy-Burkon Katalin HR szakértő, tréner

Szülők boldogságmorzsái – anyukák mesélik… Tovább
A hűség tanulható

A hűség tanulható

Mit kell tenni a hosszú, boldog házasságért, és azért hogy elkerüljük a csábításokat, melyek hűtlenséghez vezetnek? Mihalec Gábor pszichológus, párterapeuta a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által szervezett, idén áprilisban újraindult előadássorozata keretében több gyakorlati, sokszor személyes példán keresztül mutatta be azokat a megoldásokat, melyek a kérdés megválaszolását segítik.

huseg.jpg

Bár manapság elég ritka, mégis létezik a boldog házasság, melyet évtizedeken keresztül ugyanazzal a párral töltünk el – állította az előadó. Az ilyen kapcsolatok egyik legfőbb akadálya, zátonyra futtatója a hűtlenség, melynek már a definíciójában is bizonytalanság van: sokan, sokféleképp értelmezik. Arra helyezik a hangsúlyt, hogy meddig mehetnek el egy másik, a párkapcsolaton kívüli személlyel való viszonyban. Ez a megközelítés azonban a kiskapuk keresésére ösztönöz. Mihalec szerint megcsalásnak az nevezhető, ha egy deklarált párkapcsolatban valamelyik fél érzelmi és/vagy szexuális kapcsolatba lép egy harmadik személlyel. A témával foglalkozó szakértők véleménye abban is eltér, hogy helyre lehet-e állítani a kapcsolatot, ha a megcsalás megtörtént. Az előadó új megközelítést javasolt:

nem a házasságban keletkezett károkat kell rendbe hozni, hanem elejét venni a hűtlenségnek,

melynek vannak előzetes jelei. Ezt akkor kell megtenni, amikor még úgy látszik: minden rendben van a kapcsolatban.

A megelőzés lépései

Az óvintézkedések közül elsőnek meg kell határozni a kapcsolatunkat. Kik vagyunk mi ketten egymás számára, mit várhatunk egymástól, mik a kapcsolat játékszabályai? A következő tanács: húzzuk meg és őrizzük meg a házasság határait. A párkapcsolatban létrejön egy harmadik dimenzió, a „mi”. Ennek megvan a szabályszerűsége, belső világa, s amikor kiviszek ebből valamit, s megosztom egy harmadik féllel, akkor átléptem a „mi” határait. Ez határátlépés, a „mi” megsértése, erősebben fogalmazva elárulása. A határokat ezért őrizni kell mind a kintről befelé,  mind a bentről kifelé ható veszéllyel szemben. Mint gyakorlott családterapeuta,

Mihalec elárulta, hogy azokban a történetekben, melyekben a férfiak átlépték a határaikat, az egyik közös nevező az autó, mely kulcsszerepet játszik a félrelépésekben. Ajánlatos ezért elkerülni azokat a helyzeteket, amikor egy férfi kettesben marad ott egy hölggyel.

A hormonok felelősek?

Felvetődik, hogy ha ennyire ki vagyunk téve a hűtlenségnek, ebben nagy szerepe lehet a hormonoknak. A férfiak különösen előszeretettel hivatkoznak „vadászó” természetükre, melyért a tesztoszteron hormon a felelős. Léteznek azonban másfajta hormonok is: a nőknél az oxitocin, a férfiaknál a vazopresszin a társhoz való kötődést, a hűséget segíti elő. Az ember azonban értelmével dönthet a hormonok befolyása ellenére is.

Mihalec erre érdekes példával szolgált. Nelson Mandela, dél-afrikai polgárjogi harcos, majd elnök, az apartheid rezsimben 27 évet töltött börtönben. Amikor már országa elnöke volt, egy riporter megkérdezte tőle, nem gondolta-e úgy, hogy meg kell torolnia a magán és a többi színes bőrűn esett visszaéléseket? De igen, gondoltam erre.

Az észnek azonban uralkodnia kell az indulatokon

– válaszolta a politikus, aki a megbékélés mellé tette le voksát.

Mindent bele!

A harmadik tanács, hogy a házasságunk ne csak kibírható, hanem boldog, élvezetes legyen, az, hogy tegyünk bele 100 százalékot – hangsúlyozta az előadó. Ha keveset teszünk a házasságunkért, hiába várjuk, hogy jó legyen. Törvényszerű, hogy csak annyit vagyok képes befogadni egy kapcsolatból, amit magam is beletettem.

A párterapeuta többször tapasztalja azt, hogy egy-egy házasságból mennyivel többet lehetne kihozni, ha mindkét fél beleadna „apait-anyait”, de ehelyett megelégednek a középszerrel. A hosszú, boldog házasság receptje pedig nem tűnik bonyolultnak: a hűtlenség megelőzhető, a hűség tanulható, s csak rajtunk múlik, mit hozunk ki kapcsolatunkból.

 

A szerző Gyöngyössy Gábor 

A hűség tanulható Tovább
Ismerkedés a vizualitáson túl

Ismerkedés a vizualitáson túl

Egy párkapcsolat rengeteg fázisra bontható. Az egyik legfontosabb és talán legmeghatározóbb mozzanat az ismerkedés, azon belül is az a fázis, mikor felfigyelünk valakire. A továbbiakban ezt kívánom részletesen tárgyalni.

vizulitas.jpg 

A legtöbben úgy gondolják, az ismerkedés első és legfontosabb szempontja a vizualitás. Bizonyára ti is találkoztatok azzal a jelenséggel, mikor akár a buszon, akár vonaton, esetleg egy szórakozó helyen, az utcán vagy az interneten megláttak valakit, s  megjegyezték: „De helyes lány/fiú!” „De jól néz ki, vele szívesen ismerkednék!”. Sokan csupán ezt az egyetlen szempontot tartják szem előtt, ám amit a szem lát, csupán csekély része azon árulkodó jeleknek, melyek által eldöntjük, szimpatikus valaki számunkra, vagy sem. Sokszor elfelejtünk a többi érzékszervünkre támaszkodni, pedig rengeteg személyiségvonásra lehet következtetni a hanghordozásból az illatból, vagy akár ha véletlenül valakivel összeér a kezünk, annak fogásából.  Ezek a támpontok általában egy látássérült ember számára jelentenek elsődleges információforrást, ám érdemes azoknak is figyelembe venniük, akik látnak.

Az első találkozás

Biztosan ti is találkoztatok már olyan helyzettel, mikor valaki az internetes ismerkedést követő randevún vagy egy véletlen találkozáskor egyszerűen nem nyerte el a tetszéseteket. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, két lehetőségünk van: vagy teljes mértékben lemondunk a kiválasztott emberről, nem is keressük többet, vagy számításba vesszük a fentebb említett tényezőket is. Célszerű a külső mellett elsősorban a hanghordozásra koncentrálni. Sok mindent elárul, hogy az illető milyen módon formálja a szavakat, milyen hangsúllyal közli az iróniát vagy a szép gondolatokat, hogyan nyilvánít véleményt, és így tovább.  Az illatból esetleg megállapítható, milyen az ízlése, akár az, hogy milyen illatszert szeret, mely a későbbiek során jól jöhet.

A kézfogás elindíthat az emberben valamit, amit esetleg a hang, a kinézet és az illat nem tett meg.

Természetesen mindezek egy első találkozás során csupán egy kezdetleges, első benyomás kialakítására hivatottak. Mindezeken kívül fontos szerepet játszhatnak belső megérzéseink, melyekre például az esetleges partner beszédstílusából következtethetünk. Fontos lehet, hogy milyen számban használ trágár szavakat, egyáltalán használ-e első találkozás alkalmával, vagy sem.

Az internetes ismerkedés

Ezek után vessünk egy pillantást az interneten történő, hetekig tartó ismerkedésre! Itt is előfordulhat, hogy a különféle társkeresőkön közzétett kép nem nyeri el tetszésünket. Ilyenkor támaszkodhatunk az illető fogalmazására, reakciójának gyorsaságára, esetleg helyesírására. Ha megfelelőképpen monitorozzuk az illetőt, a fogalmazásból számos dologra következtethetünk. Ha már megnézzük a kiírást, amit nyilvánosan tett közzé az illető,  leszűrhetjük, mennyire hivalkodó, mennyiben használja csak és kizárólag az online felületet az ismerkedésre, milyen hajlandóságot mutat egy esetleges személyes találkozásra, esetleg milyen szándékai vannak. Ez fontos szűrő lehet, hiszen már ezekből el tudjuk dönteni, kívánunk-e valakivel beszélgetést folytatni, vagy sem. A reakcióidő is számos tulajdonságra rávezethet minket. Ha valaki például túlságosan sokáig (pl. fél óráig) gondolkodik egy kérdésre adandó válaszon, nem biztos, hogy önmagát adja. Természetesen léteznek a szabályt erősítő kivételek is.  Sokan nagy mértékben figyelembe veszik a helyesírást. Többen azt mondják, az, hogy valaki hogyan ír, meghatározhatja, mennyire igényes, milyen mértékben figyel már a virtuális világban is arra, hogyan kommunikáljon.

A fent említettek mind túlmutatnak a vizualitáson.

Azt gondolom, érdemes teret adnunk más érzékszerveinknek, valamint belső megérzéseinknek is, hiszen nem minden a külső. Ha például egy számunkra nem túl megnyerő kinézettel rendelkező emberrel mégis elkezdünk beszélgetni, talán kiderül, hogy nem az a „kiöltözős” típus, inkább szerényebb megjelenésű, de megfog a stílusa, a hangja, akármelyik tényező, amelyről már írtam. Mindenkinek azt tanácsolom, merjen a szem számára láthatatlan forrásra is hagyatkozni, hisz nem lehet tudni, kit rejt a külső!

A szerző Krizbai Teca pszichológia szakos hallgató

Ismerkedés a vizualitáson túl Tovább
Szüleink hatása párkapcsolatunkra

Szüleink hatása párkapcsolatunkra

Ha párkapcsolatban élünk, a boldogság mellett számos nehézséggel kell megküzdenünk. Jelen cikk az egyik kihívást, a szülők hatását hivatott tárgyalni.

par.jpg

A párkapcsolatokra számos külső tényező nagy hatást gyakorolhat. Az egyik manapság meglehetősen gyakori  konfliktusforrás a szülői ráhatás. Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan párral, aki ennek áldozatául esett, s az egyik fél édesanyja, édesapja, netán mindketten ellenezték vagy ellenzik a kapcsolatot, sőt, taéán az olvasók között is van, aki magára ismer. Ilyenkor rendkívül nehéz döntés előtt áll a párt, hiszen ha az egyik fél szülei nem fogadják el gyermekük szíve választottját, az érintettnek mérlegelnie kell: adjon igazat a lázadó szülőknek, vagy továbbra is álljon ki párja mellett?

Ilyen helyzetben a döntés igen lassan születik meg, ugyanis számításba kell venni, hogy a szülőknek milyen mértékben lehet igaza, s mennyire látja az illető reálisan a párkapcsolatát. Amennyiben a szülőknek nem felel meg gyermekük párja, általában olyan érveket sorakoztatnak fel, melyek által esetleg befolyással lehetnek gyermekükre. A továbbiakban a legtipikusabb példákat kívánom kiemelni:

Legtöbb esetben az anyagi feltételekre szokás hivatkozni. Ha a szülőnek nem felel meg a munka, amit a leendő menye/veje végez, a következő mondatok hangzanak el: „Miből fogtok megélni?” „Hogy teremtitek meg majd a gyerekeknek a megfelelő körülményeket?” „Ez nem munka, ezt bárki elvégzi”.

Szintén sokszor előfordul, hogy ha a pár egyik tagja valamiféle testi hátránnyal küzd, a másik fél szülei előítélettel fogadják őt,  s mindig az adott hátrányt említi kifogásként. Ezt kétféle módon tehetik: közvetve vagy közvetlenül. A közvetlen szembesítés annyit tesz, hogy megmondják szemtől-szemben: „Nem vagy a fiamhoz való, mert vak/mozgáskorlátozott vagy, ez meghaladja fiam képességeit.” Szándékosan idéztem ebben a formában, hiszen általában a férfiak édesanyjára jellemző ez a magatartás, de természetesen előfordul férfiak édesapja, valamint lányok édesanyja által is e jelenség. Lányok esetén legtipikusabb az édesapa félelme. A közvetett szembesítés az előbbivel szemben azt jelenti, hogy a szülők szándékosan olyan feladatok elé állítják a gyermekük párját, hogy hátrányai kiütközzenek. Ezzel azt próbálják elérni, hogy fiúknak vagy lányuknak bebizonyítsák: párja nem hozzá való. További kifogásként az esetlegesen túl nagy, vagy túl kicsi korkülönbséget, az iskolai végzettséget, a társadalmi rangot, valamint a két fél közötti távolságot szokták említeni.

A végkimenetel számos esetben szakítás. Általában az a fél dönt így, akinek szülei folyamatosan próbálják őt erre az útra terelni. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor közös döntés alapján jut a pár erre az elhatározásra, hiszen úgy vélik, túl sokat kell azért szenvedniük, hogy egymáséi lehessenek.

Végezetül útmutatót szeretnék adni azok számára, akik jelenleg ilyen helyzetben vannak. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, tegyen legjobb belátása szerint. A döntés rendkívül nehéz, de rajtatok áll. Rajtatok és a párotokon. Érdemes számításba venni, mennyire erős az érv, mellyel szembesítenek titeket. Ajánlott közösen beszélni a problémáról,  esetleg érdemes mindkettőtöknek összeírni a párkapcsolatotok melletti, illetve elleni érveket, és azt, mi szól szüleitek mellett, s ellen. Elsősorban kettőtök akaratát tartsátok szem előtt, mikor meghozzátok a döntést! Miután a végső döntés megszületett, a szülők elé érdemes ketten odaállni, s közölni velük az. Ez megkönnyítheti a helyzeteteket, hiszen tudjátok egymást erősíteni.

 

A szerző Krizbai Teca pszichológia szakos hallgató

Szüleink hatása párkapcsolatunkra Tovább
Erősödik az apák szerepe a családban

Erősödik az apák szerepe a családban

Egyre több jel mutat arra, hogy megváltozik az apák családban betöltött szerepének 20. században tapasztalt leértékelődése. Mind több fiatalban fogalmazódik meg az igény, hogy növeljék részvételüket a családi életben, s erre a társadalom is egyre inkább nyitott. Új lépések, intézkedések születnek a civil és a gazdasági szféra részéről egyaránt – erre hívta fel a figyelmet Léder László a Három Királyfi Három Királylány szervezésében megtartott Család és karrier című konferencián.

apak_1.jpg

Leestek az apák a család szekeréről – állította képletesen a pszichológus előadó, az Apa füzetek társszerzője, aki hazánkban elsőként kezdett foglalkozni az apák családi életben betöltött nem kielégítő szerepével. Hogy ezen változtassunk, szükség van egy „csendes apaforradalom” elindítására – tette hozzá.

Gyerek nélkül értelmetlen

Az apaság megerősítéséről történő gondolkodás a nyugati társadalmakban már jóval korábban megkezdődött. Az EU-ban több felmérés is készült, mely – ellentmondva a férfiakkal és a fiatalokkal kapcsolatos sztereotípiáknak – azt mutatja, hogy a huszonéves, házasság előtt álló fiatalemberek nagy arányban szeretnének gyerekeket, sőt úgy látják, hogy életük gyerek nélkül „nem sokat ér” – hangsúlyozta az előadó. Hasonló eredményt hoztak az USA-ban végzett kutatások: a második vagy még egy újabb gyermek vállalására nagyobb a férfiak hajlandósága. 

A fejlett társadalmakban azonban néhány kivételtől eltekintve kedvezőtlen demográfiai tendenciák érvényesülnek. Ennek egyik oka a fiatalok túlzott munkahelyi leterheltsége. Egy amerikai felmérés azt mutatta, hogy a munkavállalók fele túlterhelt. Egy másik, EU-ban készült vizsgálat szerint a munkavállalók húsz százaléka majdnem minden nap közel tíz órát dolgozik. Ennek a kutatásnak másik fontos megállapítása, hogy a legnagyobb terhelésnek a 35-49 éves gyermekes férfiak vannak kitéve. Magyarországon sem jobb a helyzet.

Elavult munkakultúrában dolgozunk.

A vállalatok nem használják a távmunka, a rugalmas munkaidő, az otthoni munkavégzés technológiailag meglévő lehetőségeit. További gond a mai vezetők régimódi szemlélete, mely szerint a munkatársak akkor dolgoznak, ha benn vannak a munkahelyen.

A mostani nagyszülők néha felvetik, hogy sokszor tanulás mellett nevelték fel gyerekeiket. Arról viszont megfeledkeznek, ők jelentős szülői segítséget kaptak, s gond nélkül, időben el tudták hozni gyerekeiket az óvodából, bölcsödéből. Azóta megváltozott a világ, a mai fiatal pároknak sokkal nehezebb gyereket vállalniuk, a megélhetést biztosítaniuk, és az egyensúlyt megtalálniuk a munka és a család között.

Új kezdeményezések és tennivalók

A jelenlegi fonák helyzet felszámolására, az apák szerepének megerősítésére Léder a Három Királyfi mozgalommal karöltve létrehozta az Apa Akadémiát, mely ingyenes előadásokkal és tréninggel segíti az „apa-kultúra” kialakulását. A két legkeresettebb program közül az egyik arra fókuszál, hogy mi vár a fiatal párokra a gyermek megszületése után, míg a másik arra keres választ, hogyan tudják a fiatalok a munka-magánélet egyensúlyt megteremteni. Tapasztalatok szerint az első kérdéssel kapcsolatban nagy az információhiány még a magasabb iskolai végzettségűek körében is, míg a másik témakörben az érintetteknek külön készségre van szükségük, melyet el lehet sajátítani.

Ahhoz, hogy – mint az előadó fogalmazott – az apaság az anyaságot kiegészítő fontos minőség legyen, egyéni és társadalmi szinten sokat kell még tenni. A szülőknek törekedniük kell, hogy minél több időt otthon tudjanak tölteni, a fölösleges terheket pedig le kell adniuk – jegyezte meg Léder azzal kapcsolatban, hogy nem tartja jónak, hogy a gyerekvállalás előtt álló szülők  zöldövezetbe – gyakran távol a munkahelyüktől, a gyermekintézménytől –költöznek.

Az apáknak fontos tudatosítaniuk, hogy a családnak „védett” családi időre van szüksége, melyet a férfiak hajlamosak női, anyai feladatnak tekinteni.  Hasonlóan ehhez, sokat számítana, ha

a kettős terhelés, a munkahely-magánélet egyensúlya nem női, hanem szülői problémaként jelenne meg

a társadalmi kommunikációban. A munkaadók részéről kívánatos lenne, hogy az apákat elengedjék szabadságra a szülés idején, s utána rugalmas munkaidőt biztosítsanak. Bizakodásra ad okot, hogy van olyan vállalat, mely egyhónapos szabadságot biztosít férfi dolgozóinak ebben az időszakban, s a munkaerőhiány következtében egyre több cég gondolkozik fiatal apáknak nyújtott munkaidő kedvezményeken. Ezek s a fiatalok új mentalitása reményt ad az apák családi szerepének erősödésére.

 

A szerző Gyöngyösy Gábor

Erősödik az apák szerepe a családban Tovább
A Z generáció otthon és a munkahelyen – tudósítás a Család és karrier konferenciáról

A Z generáció otthon és a munkahelyen – tudósítás a Család és karrier konferenciáról

Megváltozott az új generáció magatartása és elvárásai a jövendő munkájukkal kapcsolatban az idősebb munkavállalók szokásaihoz képest, a fiataloknál már nagyobb hangsúlyt kap a családi élet. Ez a fő tanúsága azoknak a kerekasztal-beszélgetéseknek, melyeket a Három Királyfi Három Királylány mozgalom által rendezett Család és karrier konferencia keretében tartottak február közepén. A családbarát szemlélet kialakítását a vállalatoknál az új munkaerőpiaci helyzet lassan kikényszeríti.  

z_generacio.png

A beszélgetések résztvevői részben az egyetemektől, részben vállalatoktól érkeztek. Így különböző szempontok alapján tudtak mesélni a rövidesen munkába álló, illetve az éppen már dolgozó, úgynevezett Z generációról, melynek tagjai 1995 után születtek. Az előadók véleményüket a tavalyi, országos, tizenhat egyetemen végzett Család és karrier kutatás, valamint egy vállalati felmérés, illetve személyes tapasztalataikra alapozták.

Egyensúly a család és a munka között

Az egyetemeken folytatott kutatatásban résztvevő hallgatók csaknem háromnegyede szerint nagyon fontos, hogy a munka mellett a családra is jusson idő. Lényeges szempont a fiatalok munkahely választásánál a rugalmas munkarend, illetve hogy legyen lehetőségük otthoni munkára, melyet a fiatalok mintegy fele igényelne. Ezt megerősíti egy nagy multinacionális vállalat által megrendelt felmérés is, melyet 14 és 25 éves fiatalok között végeztek. Ebből megállapítható, hogy

a fiatalok már nem kérnek a szüleik által képviselt „munkamániás” életstílusból,

mely otthoni, sokszor éjszakai túlmunkával járt, és melynek a családi élet látta kárát. Ám az új nemzedéknek fontos a karrier, esetenként vállalják a  túlmunkát is, ha ezt a cég megfizeti. A felmérés szerint a prioritási lista első helyén a jó kereset áll, melyet a munkahelyi biztonság, továbbá az ottani közösség és környezet követ. A munkahelyi biztonság fontossága azért figyelemre méltó, mivel ez a korosztály már nem marad hosszú ideig egy-egy munkahelyen vagy poszton, általános, hogy egy-két év elteltével váltanak. Nem túl biztató, hogy a fiatalok fele hosszabb ideig külföldön vállalna munkát, vagy ott is telepedne le. Az itthon maradni szándékozók viszont úgy gondolják, hogy gyerekneveléshez a nagyszülők segítsége sokat fog jelenteni, és a meglévő baráti kapcsolatok is nagyon számítanak.

Céltudatosság, realizmus

A beszélgetésen elhangzott, hogy céltudatos generációról van szó, mely tisztában van azzal, hogy a tanulással lehet jó pozíciókat szerezni a munka világában. Jellemző rájuk, hogy ha két éven belül nem tudnak előrelépni a munkahelyi ranglétrán, úgy érzik, valamit elrontottak. Tudják, hogy mit szeretnének elérni, amiben segíti őket az is, hogy sokan közülük már rendelkeznek munkatapasztalattal, így reális elvárással tudnak elmenni egy állásinterjúra.

A fentieknek kissé ellentmondva elhangzott viszont az is, hogy a valóság és a  fiatalok fejében a valóságról alkotott kép sokszor ellentétben áll egymással. Ennek egyik fő oka a valóságról gyakran hamis képet közvetítő internet, közösségi média, melynek ez a nemzedék a legnagyobb használója. A valóság hiányos vagy torz ismerete  elbizonytalanodáshoz vezet, és negatívan befolyásolja sokak jövőbeli orientációját.

Az élet kikényszeríti az új szemléletet

A hozzászólók véleménye egyöntetű volt, hogy a növekvő munkaerőhiány a vállalatoknak egyre nagyobb gondot okoz. A cégek magasabb fizetéssel próbálják megtartani dolgozóikat, s egyre fontosabb szerepet kapnak az anyagi juttatásokon kívüli tényezők, mint a munkakörnyezet, a vállalati közösség. Ez

a munkaerőpiaci helyzet szinte kikényszeríti a családbarát szemléletet,

mely komoly adu, versenyelőny lehet a dolgozók megtartásában, újak felvételében elsősorban a vállaltoknál, de az egyetemi és közszférában is. A cégek magatartásának e témában történt változását jól illusztrálta egyik hozzászóló, aki a családbarát intézkedések bevezetését szinte magánszorgalomból, a vezetés csendes tudomásulvétele mellett kezdte el vállalatánál néhány évvel ezelőtt. A megtett lépések azonban nemcsak ott, hanem a cég külföldi társvállalatainál is olyan kedvező visszhangot váltottak ki, hogy ennek hatására a vezetés családbarát programot indított, melyhez most már anyagi forrásokat is biztosít.

Javaslatok a kormány előtt

A kerekasztal végén az egyetemeken lezajlott kutatás vezetője bejelentette, hogy a kormány kérésére egy tízoldalas összeállítást készítettek, mely kutatatás eredményei alapján olyan kormányzati intézkedésekre tesz javaslatot, mely megkönnyíti az egyetemista és pályakezdő fiatalok számára a család és a karrier összeegyeztetését.

 

A szerző Gyöngyösy Gábor

A Z generáció otthon és a munkahelyen – tudósítás a Család és karrier konferenciáról Tovább