A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom hivatalos blogja

Azért, hogy megszülessenek a kívánt gyermekek!

Szeresd magad, hogy mások is szerethessenek!

- Miért fontos önmagunk szeretete? –

2017. március 17. - Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom

Mérő László pszichológus szavaival élve „Minden ember egy kis csoda, mivel egyszeri és megismételhetetlen.” Miért van mégis az, hogy az emberek többsége küzd azzal, hogy szeresse és elfogadja önmagát? Hogyan tudnánk újra önmagunkhoz visszatalálni a bensőséges szeretet és elfogadás jegyében? És vajon mindez hogyan hat kapcsolataink milyenségére?

Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Azonban nem mindegy, hogy ebben a kapcsolatban két fél ember találkozik, vagy két egész ember alkot egy új szövetséget. Hiszen akkor vagyunk képesek másokkal kiegyensúlyozott, örömteli kapcsolatot kialakítani, ha önmagunkkal is harmóniában élünk. Ehhez pedig megfelelő önbecsülésre van szükségünk.

Az önbecsülés az egyik legfőbb alapértékünk. Azt jelenti, hogy bízunk önmagunkban, pozitív és reális énképpel rendelkezünk, illetve minden hibánk, korlátunk, kudarcunk ellenére is feltétel nélkül szeretjük és elfogadjuk önmagunkat. Az önbecsülés egy olyan belső erőforrás, amely a boldogságunkhoz is hozzájárul azáltal, hogy mindig lesz egy társunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk: aki nem más, mint mi magunk.

A nem megfelelő önbecsülés megnehezítheti az életünket és a kapcsolatainkat. Kinek így, kinek úgy, de mindannyiunk számára ismerős az érzés, amikor másokat szebbnek, tehetségesebbnek, sikeresebbnek látunk. Nekik minden olyan könnyen sikerül. Mi pedig már megint azon kapjuk magunkat, hogy elégedetlenek vagyunk, rágódunk azon, hogy hibáztunk, vagy nem vagyunk elég jók. Reggel a tükör előtt állva kritikusan mustráljuk a hasunkat, a fenekünket és megállapítjuk, hogy az egyébként is karikás szemünk mellé egy újabb szarkaláb került. Ahelyett, hogy szélesen belemosolyognánk a tükörbe. És következik az önmarcangolás. Hogyan fog így bárki is szeretni és elfogadni? Mi lesz, ha a párkapcsolatomban elmúlik a rózsaszín köd, a párom rájön a hibáimra, azt fogja gondolni rólam, amit én is gondolok magamról és inkább elmenekül tőlem?

Akinél nincs belső forrása az önbecsülésnek, könnyen egyensúlyvesztett állapotba kerül. Folyton a külvilágtól – párjától, barátaitól, munkatársaitól stb. – függ és várja az elismerést, a megerősítést, ami a környezet számára is sokszor terhes lehet. Ilyenkor szoktuk például a párunkat zaklatni az ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel: Szeretsz még?, Ugye nem fogsz elhagyni?, Láttam, hogy lájkoltad a facebookon xy képét, ő szebb, mint én, ugye? A kapott pozitív válasz azonban csak ideig-óráig képes feltölteni az érzelmi állapotot és megnyugtatni a lelket. A kétségek előbb-utóbb újra utat törnek maguknak.

Van, hogy az önbecsülés hiányából fakadóan nem szeretjük eléggé magunkat, így elképzelhetetlennek tartjuk azt is, hogy valaki szeressen minket. A visszautasítástól való félelem sokszor szorongásban, gátlásos viselkedésben, elzárkózásban nyilvánul meg, nem merünk kezdeményezni és nyitni mások felé. Pedig nem is lehet, és nem is kell tökéletesnek lennünk. Ahogyan másokat képesek vagyunk szeretni és elfogadni tökéletlenségükkel és szépségükkel együtt, úgy önmagunkat is szerethetjük fényességünkkel és sötétségünkkel egyaránt.

Az alacsony önbecsülés eltérő mélységből és eltérő környezetből eredhet. Lehet már egészen kora gyermekkorból, serdülőkorból, fiatal felnőtt korból adódó tapasztalás, közvetlen környezetből – szülőktől, testvérektől, tanároktól, kortársaktól, barátoktól – származó megítélés, leértékelés következménye. De későbbi életszakaszban is jelentős szerepet játszhatnak az önbecsülés alakulásában a szerelmi, munkahelyi, vagy egyéb területről eredő csalódások, visszautasítások, kudarcok megélése.

Szerencsére soha nem késő. A belső önbecsülésünk is fejleszthető, ha kellő időt és energiát szánunk magunkra. Azonban nagyon fontos, hogy mindig csak egyetlen célt tűzünk ki magunk elé és fokozatosan, lépésről lépésre haladjunk.

  1. Az első és egyben az egyik legnehezebb lépés, hogy ismerjük meg önmagunkat és találjunk rá igaz, belső valónkra. Bátran fedezzük fel képességeinket, értékeinket, melyekre büszkék lehetünk – akár Büszkeség listát is írhatunk magunkról -, tárjuk fel korlátainkat, hiányosságainkat, amelyeket fejleszthetünk. Kérdezzük meg magunktól, hogy milyenek vagyunk, a környezetünktől, hogy milyennek látnak minket. Foglalkozzunk azzal, hogy mit szeretnénk és mit nem, mik a céljaink, amiket el szeretnénk érni, és mik a lehetőségeink, melyekkel rendelkezünk, vagy rendelkezhetünk.

  2. Fogadjuk el magunkat. Belsőnket és külsőnket egyaránt. Merjük vállalni a saját tökéletlenségünket és meglátni a valódi szépségünket. Akár mindennap indíthatjuk úgy a napot, hogy egy cetlire felírunk egy pozitívumot önmagunkról, amelyre többször is ránézünk a nap folyamán.

  3. Tanuljunk meg egyedül lenni és szeretni önmagunk társaságát. Hiszen ha jóban vagyunk magunkkal, szívesen vagyok magunkkal, el tudunk csendesedni, jó érzéseink vannak magunkkal és a világgal kapcsolatban, akkor a másokkal való kapcsolatainkban is megtudjuk ezeket az érzéseket tapasztalni.

  4. Maradjunk a jelenben. Éljük meg a jelen szépségeit, apró örömeit és legyünk hálásak, azért amink van.

  5. Vállaljunk felelősséget. Felelősségvállalás önmagunkért, fejlődésünkért, életünkért, másokért megerősít bennünket a létezésünkben, szilárdabbá tesz és erőforrást jelent.

  6. Vállaljunk kockázatot és merjünk cselekedni. Kezdjük apró tevékenységekkel, de arra figyeljünk, hogy ezeket később meghaladjuk. Lehet ez bármilyen hobbi, sport, kedvtelés, klub, közösség, amit szeretünk, és amiben sikereket tudunk elérni.

  7. Hallgattassuk el a belső kritikus hangot, félelmeket. Fontos a magunk és a mások véleménye, de ne hagyjuk, hogy a félelmek, rágódások, kritikák megakadályozzanak minket abban, hogy kilépjünk a komfortzónából és merjünk új utakra lépni.

  8. Ha kudarc ér, tanuljunk belőle, de ne hagyjuk, hogy eltántorítson minket. Hiszen a kudarc a siker része, és ezt senki sem úszhatja meg.

  9. Engedjünk teret a humornak. Ez persze nem kárörvendés, vagy gúnyolódás. A gyógyító nevetés, a derű viszont képes átszínezi a legsötétebb képeket is.

  10. Fogadjuk el környezetünk támogatását. Ne feledjük, nem vagyunk egyedül, ne féljünk kapaszkodókhoz nyúlni. Lehet ez egy barát, egy családtag, egy szakember támogatása, vagy egy segítő könyv, amellyel könnyebben rálelhetünk az utunkra.

Tegyük meg az első lépéseket önmagunk felé, hogy ezáltal másokhoz is elérhessünk!
 

Forrás:
Bagdy E. – Kádár A. – Kozma-Vízkeleti D. – Pál F. – Szondy M.: Bízz magadban! Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2014.
Christophe A. - Francois L.: Önbecsülés – önszeretet, önkép, önbizalom. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013.
F. Várkonyi Zs. – Mireisz L. – Popper P.: Önzés és csalódás. A bennünk lakó árnyék. Saxum Kiadó, Budapest, 2006.
Pál F.: A szorongástól az önbecsülésig. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2012.

 

                  Pap Ildikó
                   life coach
Három Királyfi, Három Királylány
          Mozgalom önkéntese

A bejegyzés trackback címe:

http://haromkiralyfi.blog.hu/api/trackback/id/tr1012525599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.